Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

187

Ez az egybevetés talán szolgálhat némi adalékot a fana- tikns és gyilkos szerzetes cselekedetéhez.

Ugyancsak röviden van vázolva a németalföldi gueuxk és az angol rebelliseknek viselkedése. Időszerűnek tartjuk ideiktatni azt a rövid jellemzést, amelyben Versteganus részelteti az angolokat: »Ki ne ismerné az angolok lelkét? Az a hitük, hogy csak szomszédjaik pusztulásával védel- mezhetik meg kikötőiket és városaikat s remélik, hogy hasznot húznak azon polgárháborúkból, melyek Erancia- országban és Németalföldön dühöngenek; azt hiszik, hogy ők maguk megmenekülnek a veszedelemtől és pusztulástól, ha véghetetlen számú szegény embert látnak vérben fetrengve. A tapasztalat mindeddig megmutatta, hogy milyen segedel- met lehet tőlük várni.« Pélévezred óta valóban konzervatív az angol politika!

Nagy értékű része a könyvnek az, amely Erzsébet angol királynő törvénykezési intézkedéseit ismerteti az angol katholikusok ellen s azok ellen, akik az anglikán egyházat, valamint az angol király egyházfőségét nem ismerik el. Mostanság nehéz ezen törvények szövegéhez hozzáférni; legfölebb nagy angol történeti vagy egyháztörténeti mono- gráfiákban vannak feldolgozva; s indokolja ez a körül- meny, hogy némileg részletesebben foglalkozunk velük. Az olyannemű törvényszegéseket az angol törvényhozás átlag felségsértésnek minősítette.

Az első ilyen intézkedés Erzsébet uralkodása alatt az 1559. évi január■—május havi törvényhozási szakra esik. Egyházi tekintetben VIII. Henrik rendeletéi egytől-egyig újból érvényre lépnek; a katholikus Tudor Mária királynő intézkedései (férjét, II. Fülöp spanyol királyt Versteganus hajlandó angol királynak is tartani, ami nem volt) pedig hatályukat vesztik. Minden egyházi főhatalom a királyokra száll át, in specie Erzsébet királynőre, akinek immár fel- adata lesz, a hereziseket is kiirtani. A jogfolytonosság kedvéért így kapaszkodtak itt a jogba képmutatólag az angol koronajuristák. Ezen intézkedések megtartására papok és hivatalnokok esküt voltak kötelesek tenni, amelynek