Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

185

verték, rókasággal akarta visszaszerezni azt, amit elvesztett. Az ő engedetlenségének és felségárulásának minden viseli a nyomát. Az öccse, Lajos úgy veszett el, hogy féreg mód- jára égett el egy pajtában. Végre az aréniai herceg maga pisztolylövéstől halt meg, megérdemelve ezt a halált, mert annyi becsületes embernek életét rabolta el.«

így jellemzi prológusában a második francia fordító Anglia-, Franciaországban és Németalfölden a protestantizmus erőszakoskodásait és káros következéseit. Nagyrészt ismert tényeket ad benne elő, de szenvedélyes hangon, fölhábo- rodva, vaskos és erős kifejezésekkel. Különösen Francia- ország jóléte fekszik szívón; róla mondja el, hogy úgy tönkretették azt a szép országot a gazember her etikusok és a jellemtelen politikusok, hogy rá sem lehet ismerni.

Csak ezután a prologus után jut szóhoz a szöveg tulajdonképeni írója: Versteganus ítikárd, aki ezen címmel látja el a könyvét: »A katholikus fejedelmeknek és népek- nek üdvöt és békét kíván az Úrban Versteganus Eikárd; a hit üldözőinek pedig az igazság fölismerését és az egyház iránt való több engedelmességet.«

A prologus után tehát most az eredeti szöveg intro- dukciójával van dolgunk. Azon kezdi a szerző, hogy vala- mint a kereszténység ókorában megörökítették írók és vértanúk történetét, azonképen akar ő is cselekedni a maga korszakára vonatkozólag; de nagy különbséget lát a pogá- nyok és protestánsok üldözése között. »A mi állapotunk — írja — sokkal nyomorúságosabb, mert azok részéről szén- védünk üldözést, akik velünk együtt viselik a keresztség nevet s ugyanazon keresztségben részesültek, mint mi, de őseik hitét, vallását elhagyván, veszedelmes eretnekségbe estek; teljesen kialudt bennük az ész világossága, úgy hogy az igazság nagy fénye mellett sem tudják fölismerni téve- lyeiket.«

Nem kevésbbó erős kifejezéseket használ Versteganus is, s különösen akkor lesz keserű, midőn a reformátorok magánéletét hozza szóba. »Ismerjük — írja tovább — Calvin és Beza aljas bűneit; bátran lehetne őket büntetni