Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Irodalmi értesítő
־ד 144 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. Ephraem munkáiból is találtatnak. Overbeck J. J. a britt muzeum kéziratai nyomán kiadta: »S. Ephraemi Syri, Rabulae, Balae aliorumque opera selecta« szír szövegben (Oxford 1865). Bickell G־. (Lipcsében 1866) londoni kézira- tok nyomán 87 hymnusból álló gyűjteményt tett közzé, melyek »Carmina Nisibena« címen jelentek meg. mivel azok jó része Nisibis városa megszállását és felszabadítását, valamint a város püspökeinek dicséretét tartalmazza. Zin- gerle Pius római kéziratok után két asketikus beszédet adott ki szír szövegben (Brixen 1868), egy másik beszédet is a »Monumenta Syriaca«-ban (Innsbruck 1869). Legújabb időben Lamy J. Th. (tanár a lőweni egyetemen) Ephraem- nek igen becses, eddig ismeretlen irataiból párisi és oxfordi kéziratok nyomán két kötetet adott ki bevezetéssel és latin fordítással ellátva. Az első kötet (Mecheln 1882) 15 hymnust tartalmaz az Ur megjelenéséről, 8-at az Ur szenvedéséről és feltámadásáról, 15-öt az oltáriszentség alapításáról (hymni azymorum), 8-at Urunk fel feszítéséről. A második kötet (Mecheln 1886) magyarázó jegyzeteket tartalmaz Izaiás húsz utolsó fejezetéhez és több prófétához. 3. §. Ephraem álláspontja a dogmatörténelem terén. Hogy Ephraem irodalmi tevékenységét — amennyiben a dogma- történelemhez tartozik — elbírálni lehessen, visszapillantást kell vetnünk korának és hazájának viszonyaira. A szír egy- ház korán megalapítva rövid idő alatt nagy virágzásnak indult. Különösen az asketa élet fejlődött ki, de eretnek tanok is támadtak; a zsidók igen el voltak terjedve, az arianus tanok szintén termékeny talajra találtak. Ephraem- nek tehát küzdenie kellett az arianusok, manichaeusok, ophiták, és a gnosticismus számtalan elágazása ellen, gyak- ran említi Marciont, Bardesanest és Manest. Marcion alap- tévedése az volt, hogy ellentétet hirdetett az ó- és új- szövetség között. Manes tanai közül azokat támadja meg, melyek szerint a test a gonosztól származik és így a házas- ság, általában az anyag, tisztátalan. Megtámadja Bardesanest, hogy több őslényt vesz fel, hisz a vaksorsban, az anyag örökkévalóságát tanítja és tagadja a test feltámadását. Ezen
