Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kováts Sándor: A bibliai tulajdonnevek és idegen szavak írásmódjáról

134 VEGYESEK.

uaodv dí)rí זימ אתא

1 > T■: 1TT

Maran atha

I. Kor. 16, 22.

Tárk. Maran Atha(!)

XOQßäv

ו?ל&

Corban

Márk 7, 11.

/Liauuimg

אנוממ

TT«

Mammona

Máté 6, 24.

Taki&d y.oiifu

אתילט ימו

talitha cumi

Márk 5, 41. Tárk.

/

Talita kumi.

}]hi, hs/.td,

occßa/ß-avi

ילא ילא אמל ינתקבש Eli, Eli, lamma

sabacthani ? Máté 27, 46.

(.lávva

אנמ

T “

Manna

Ján. 6, 31.

Mc.oalaq

אהישמ

Messiás

Ján. 1, 42.

TiccGya

אחספ

Pascha

Mát. 26, 17.

ßaßßi

יבר

Rabbi

Mát. 23, 7.

ßccxd

אןלי

Paca

Mát. 5, 22.

QaßßoWL

ינובד

Rabboni

Márk. 10, 51.

öaraväg

אנטש

T T T

Satanas

Mát. 16, 23.

oLy.um

ארבש

Sicera

Luk. 1, 15.

(jjoavvd

אנעשוה

Hosanna

Mát. 21, 9, 15.

hirhoOTQOTOg görög

Yulg. Lithostrotos. Ján. 19, 13.

Ez volna a Vulgatában előforduló idegen, különösen zsidó szavak körülbelül teljes lajstroma. Az a kérdés már most, micsoda elveket kövessünk ezen idegen szavak átírá- sában ? Azt vélem leghelyesebb lesz e tekintetben is ugyan- azokat az elveket követni, melyeket fentebb a zsidó, görög és latin tulajdonnevekre nézve felállítottunk. Tehát első sorban megszokott alakjukban meg kell hagyni a már telje- sen meghonosodott, általán és nagyon ismert neveket, így: manna, sátán, messiás, rábbi, gehenna, Mammon, gira, hozsánna.

Ellenben a többi szavak átírásában az eredeti nyelvre visszatérve, iparkodjunk az átírást a fonetikus írás szabályai szerint s a magyar abc viszonyát a zsidóhoz tekintetbe véve, minél hivebbé és pontosabbá tenni, tehát: ráká, pászchá, Eli, Eli, Iámmá sábáktáni? tálitá kumi! korbán, márán átá, gábbátá, ábbá, Sebát, Tóbet, Kászlev, Szíván, Niszán, Káb stb. Különösen feltűnő a sihlus szó, mert zsidó szót latin végzettel átvenni mégis csak furcsa dolog, talán jobb volna