Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kováts Sándor: A bibliai tulajdonnevek és idegen szavak írásmódjáról

VEGYESEK.

109

h-ával, ה = eh, ezt az egy idegen betűt megtarthatnék, mert eléggé ismeretes nálunk és jobban megfelel, mint a kh,

II. Ezzel megoldottuk volna a héber tulajdonnevek magyaros fonetikus átírását. Azonban tulajdonkép már előbb azt a kérdést kellett volna felvetnünk, a bibliai tulajdon- neveh melyik alakját vegyük alapul: a zsidó (görög) eredetit, vagy a hetvenesek görög fordítását, vagy a latin Vulgatát‘(

Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat legújabb magyar bibliafordítása szintén a magyar abcéve 1 a fonetikus írás szabályai szerint írja át a tulajdonneveket, de, ami az ő álláspontjukról nagyon természetes, a mai Maszoreta szöveg pontozása szerinti alakját a tulajdonneveknek veszi az átírás alapjául. Tehát pl.־ Jasájáhu, Ámocz, Jehuda, Uzzijáhu, Jotám, Ácház, Jeohizkijáhu, Amorá (Grhomorra), Efráim, Menasse, Czion, ־ Kárkemis, Chamát, Somron (Szamária), Sineár, Assur, Peléset (Eilisztea), Szánchérib, Eábsáké, Chizkijáhu (Ezechiás), Sebna, Ászáf, Joách, Eljákim, Chil- kijáhu, Jirmejáhu, Jirmejá (Jeremiás), Josijáhu, Jehojáhim, Czidkijáhu (Zedecias), Bárukh, Nebukádnecczár, Jechezkél (Ezekhiól), Kebár, Kászdim, Czádok, Hoséá, Beéri, Uzzijá, Járobeám, Báál-Peor, Czebojim, Jóéi, Petuél (Phatuel), Czor, Czidon, Tekoá, Ámosz, Básán, Simson, Obádjá, Czárefát, Joná, Társis, Mikhá (Mioheas), Moréset, Náchum, Elkós, Huczczáb, Chabakkuk, Párán (Pharan), Czefánja, Gedáljá, Amárjá, Dárjáves, Chággáj, Zerubbábel, Seáltiél, Jehoczádák, Zekárjá, Berekjá, Czefánjá, Chélem, Sáréczer, Máleáki (Malachiás) stb.

Katholikus szempontból azonban máskép áll a dolog. Fordításunk alapja a latin Vulgáta, mivel a trienti zsinat így írja elő. Igaz, hogy a trienti zsinat ismert rendelkezése tulajdonkép csak a Vulgata hit- és erkölcstani tartalmára vonatkozik, csakis e tekintetben kezeskedik a fordítás hűsó- géről, állagi azonosságáról, lényeges eltérést kizáró voltáról. Mégis nagyon természetes, kath. szempontból, hogy vala- mint fordításunk alapja általában a Vulgata, úgy a bibliai tulajdonnevek írásmódjában is a Vulgatát veszszük alapul. Ez a második alapelv.