Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás

A SZERZETES KENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS.

87

sem a fogadalmakat újra letennie, mivel a fogadalmak érvény- ben maradtak, s erejüket a felmentés nem szüntette meg.1

Ha a szerzetest, noha megjavult és visszavételét több- szőr kérte,1 2 3 az elüljáróság elutasítja, jó lelkiismerettel maradhat a világban és mint pap veheti fel a szentségeket.8 Arra, hogy más rendbe lépjen, nem kényszeríthető.4 Ily joggal nem bir sem a püspök, aki nem parancsolhatja meg senkinek, hogy szerzetbe lépjen,5 sem a rendfőnök, mivel a kizárás következtében a szerzetes megszűnt tény- leges alattvalója lenni, tehát engedelmeskedni sem tartozik neki.6 * De ha a kizártat saját akarata viszi rá, tetszése szerint átléphet más, szigorúbb vagy előbbi rendjével egy- forma szigorúsági! szerzetbe. Enyhébb rendbe nem léphet, mert a tökéletességnek azt a mértékét, melynek megváló- sítását megfogadta, önmagától meg nem változtathatja. De ha erre a pápától engedélyt kap vagy ha oly szerzetnek volt a tagja, mely osztozik a ferencesek kiváltságaiban, bármely, még enyhébb szerzetbe is átléphet, kivéve a lovag- rendeket.1

Arra nézve, hogy rendes körülmények között szűk1 Suarez, De virtute T. IV. L. III. c. 5. n. 16.; Ferrari i. m. 133. 1.; Wiestner i. m. L. III. Tit. XXXI. n. 158.

־ Mert a kizártnak nem egyszer, hanem mindannyiszor kell visszavételét kérnie, a hányszor csak reménye van, hogy kérelme meghallgattatik. Piatus i. m. I. 226.

3 Ferraris s. v. Ejicer.e n. 61.

1 Ferrari i. m. 332. 1.; Wiestner i. m. L. III. Tit. XXXI. n. 159. mivel határozott, egy bizonyos rendben tett fogadalmat, tehát csak ebben köteles maradni.

5 Sz. Alfon# ugyan azt mondja (i. m. L. VI, n. 81.), hogy a

püspök, mivel a kizártak rendszerint saját lelki veszedelmükre élnek

a világban s másoknak botrányul szolgálnak, kényszerítheti őket, hogy vagy előbbi szerzetükbe térjenek vissza vagy más rendbe lépjenek.

8 Suarez, De virtute T. IV. L. III. c. 3. n. 20. cf. c. 5. n. 20.

י Suarez De virtute T. IV. L. III. c. 5. n. 18. sq. Ez a nézet nekünk alaposabbnak látszik mint azoké, akik szerint a kizárt szabadon átléphet akár szigorúbb, akár egyforma szigorúságú, akár enyhébb szerzetbe. Piatusnál i. m. I. 226.