Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás

88

DK. HÁM ANTAL.

séges-e az ily átlépéshez az elüljáróság engedélye, és ha igen, melyiké ? megoszlanak a vélemények. Vannak, akik azt állítják, hogy a kizárt szerzetesnek senkitől sem kell az átlépésre engedélyt kérnie,1 Schmalzgrueber és Wiestner szerint különbség teendő aközött, hogy a kizártnak van-e reménye, hogy előbbi rendjébe visszavétetik vagy pedig nincs ? Első esetben a szerzetes főnök engedi meg az átlépést, a második esetben senkinek az engedelmére nincs szükség.1 2 Mások azt állítják, hogy az apostoli szentszék és a szerzetes főnök beleegyezése nélkül az átlépés meg nem történhetik.3

Természetes, hogy az átlépő az általvevő szerzet részéről oly elbánásban részesül, mintha még szerzetben nem volt volna, tehát új novitiatus és új fogadalomtétel vár rá, mivel a mint a rendek erkölcsileg különböznek, épen úgy a fogadalmak is fajilag elütnek egymástól; minthogy pedig az új szerzetben még fogadalmat nem tett le, eme köte- lezettségnek alá kell magát vetnie.4

Ha a kizárt szerzetes rendbe lépni nem akar, hanem a világi papok közé óhajtja magát felvétetni, akkor a S. C. EE. et Rít.-hoz kell fordulnia engedély végett. Ha a folya- modványához mellékelt püspöki bizonyítvány kedvező, a S. 0. felhatalmazza a püspököt, hogy a kizártat feloldhassa a censura, s felmenthesse az esetleges szabálytalanság alól és próbatcépen hat hónapra megengedhesse neki a sz. cselek- vények végzését. Ezen idő alatt a szerzetesnek iparkodnia kell elegendő jövedelmi forrást biztosítani magának s oly püspököt találni, aki egyházmegyéjébe átveszi. Ha a hat hónap elteltével az ordinarius azt bizonyítja, hogy a javulás állandó, újabb folyamodásra a S. C. most egy évre hatalmazza

1 Antonius, Pellizzarius Piatusnál i. h.

9 Schmalzgr. L. III. Tit. XXXI. n. 260. sqq.; Wiestner i. m. L. III. Tit. XXXI. n. 160. sq.

3 Passerinus, Donatus, Lezana Piatusnál i. 11.

4 Suarez, De virtute T. IV. L. III. c. 5. n. 16.; Piatus i. m. I. 102., 187.