Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás

86

DK. HÁM ANTAL.

Ha a szerzetes a püspök bizonyítványával be tudja igazolni, hogy megjavult, a szerzetnek kötelessége őt vissza- fogadni.1 szükség esetén az apostoli szentszék kényszerítheti is erre‘a rendet.1 2 A szerzetnek ez a kötelezettsége csak akkor szűnik meg, ha constitutiói tiltják a kizártnak vissza- vételét,3 vagy ha ebből botrány származnék, vagy kár háramlanék a szerzetre,4 vagy ha időközben a kizárt szer- zetes ragadós betegségbe esett,5 * vagy az apostoli szentszék alóla felmentette a rendet.11 A visszavételre vonatkozólag azonban megjegyzendő, hogy azok a szerzetesek, akik sommás eljárás útján távolíttatnak el a szerzetből, minthogy ezzel a szentszék a kizárt felett való joghatóságot magának tartotta fenn, csak a S. C. super discipl. Reg. engedelmével vehetők vissza.7

A visszatérő csak ideiglenesen és próbaképen vétetik vissza,8 de activ és passiv szavazati jogát vissza nem nyeri s praecedentia tekintetében társai között az utolsó helyet foglalja el.9 * * A novitiatust azonban megismételnie nem kell,

1 Schmalzgr. i. in. L. III. Tit. XXXI. n. 256.; Wiestner i. m. L. III. Tit. XXXI. n. 157.

s Ferraris s. v. Eiicere n. 54. — De a nuntiusnak erre nincs joga. Pignatelli Pittonusnál Decis. ad. Reg. cit. T. II. p. 148. n. 1573.

3 Suarez De virtute T. IV. L. III. c. 5. n. 13.; Reiffenst. i. m. T. III. p. 530. n. 245.

4 Argum, c. fin. de reg. et trans. (III. 31.): Reiffenst i. h.

5 Piatus i. m. I. 224.

״ Ferrari i. m. 331. 1.

1 S. C. super discipl. Reg. 22. Jan. 1886. ad 2. (Santi-Leitner i. m. L. III. p. 312. n. 43.); Schmalzgr. i. m. L. III. Tit. XXXI. n. 257.; Ferrari i. m. 832. 1. jegyz.

8 Ferraris s. v. Ejicere n. 57.

8 Suarez, De virtute T. IV. L. III. c. 5. n. 17.; Nervegna i. m.

201. 1. Míg Schmalzgr. i. m. L. III. Tit. XXXI. n. 257. arra támasz- kodva, hogy a praecedentia a fogadalomhoz kapcsolódik, ez utóbbi pedig nem szűnt meg, az eredeti helyét ítéli meg neki, föltéve, hogy ahhoz való jogától büntetésül meg nem fosztatott. Egyébként ha a szerzet szabályaiban erről intézkedés volna, első sorban az jön ügyelembe. Piatus i. m. I. 225.