Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Kivánatos újítások a hittudományok egyetemi előadásain
800 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. sen teljesítse s vezérszerepét a többi tudományok között is megtartsa, hogy mostani századunkban — mely a tudó- mányok százada — a hittani tudomány fejlesztése nékülöz- hetlenül szükséges. Hittudományi karunkon tehát nem sza- bad beérni azzal az előadással, amelynek kizárólagos célja a hallgatók kiképzése, hanem szoros kötelességünk tudomá- nyunkat önmagáért is továbbfejleszteni, s egyenlő lépést tartani a többi tudománynyal, ha már őket megelőzni képtelenek vagyunk. A hittudománynak is megvannak a maga sasszárnyai, csak mernie kell, hiszen az Isten örök igéjéből él, előképe sz. János apostol, jelképe a napban repülő sas. Ámde e jelképnek csak akkor fog megfelelni, ha valóban tudományos módon mívelik s csakis ily módon szerezheti meg azt a közbecsülést, amely őt és többi test- véreit megilleti. Ettől a megbecsültetéstől függ befolyása is, amelyet a világban álló egyház beléletére gyakorolni hivatva van, A hittudomány örökké ifjú marad, fegyvereit a használat és élesítés nem tompítják el. Tudományosan képzett hittudósokra van az egyháznak szüksége; kell, hogy püspökei és hitszónokai kiváló tudású férfiak legyenek, hogy megismerhessék és megcáfolhassák a tévedéseket, meg- védhessék a hitet s azt meggyőző érvekkel támogathassák. A mai kornak van leginkább szüksége tudományos theologiára, mert a veszély manapság a legnagyobb, pedig neki áll kötelességében az államot és társadalmat megvédeni s a világnak a hit visszatérése iránt táplált vágyát kielégíteni. A hittani tudomány fejlesztése megköveteli, hogy a tehetségesebb hallgatók részére különleges előadások tartas- sanak, egyrészt hogy alkalmuk legyen a tudomány mélyére hatolni, másrészt, hogy ők is önálló kutatásra ösztönöztes- senek, mely egyedüli módja a tudományos haladásnak. Ameddig a keresztény bölcselet a bölcseleti karon otthonra nem talál, a hittudományiba kell azt befogadnunk. Behatóbb méltatást igényelnek a keresztény bölcselet története, maga a patristikus és scholastikus bölcselet, főkép pedig sz. Tamás bölcseleté. Kötelességünk a régi bölcselőket fel- eleveníteni, azokat az újabbkoriakkal egybevetni, elveiket
