Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás

A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS.

75

állapított bűnvádi eljárás szabályai lesznek az irányadók. De megjegyzendő, hogy ebben az esetben a közjognak a bűnvádi eljárásra vonatkozó útasításai közül csak azokat kell betartani, melyek az eljárás lényegéhez tartoznak,1 azok pedig, melyek inkább csak az ünnepélyességet emelik, figyel- men kívül hagyhatók.1 2

Tekintve tehát a kánonok rendelkezéseit, nemkülönben az Auctis decretum útasításait, az eljárásnál a következők tartandók szem előtt:

1. a bíróság illetékes legyen;

2. a keresetlevél bírjon a törvényes kellékekkel (legyen kitéve benne a bíróság és a vádlott neve, a bűn neme s az idő — legalább az óv, — melyben elkövette);

3. vizsgálat tartassák, melyre a vádlott is meghívandó ;

4. a vizsgálat eredménye és a tanúk vallomása a vád- lottal másolatban közlendő;

5. a bíróságnak ki kell hallgatnia a vádlott tanúit;

6. ha a vádlott igazságos kifogásokat emel, el kell fogadni;

7. elegendő időt kell adni neki, hogy védelmét elő- terjeszthesse.

A védelmet vagy maga a vádlott, vagy az ő meg- bízásából valamelyik rendtársa terjeszti elő. Ha a vádlott védekezni nem akarna, akkor a rendfőnök vagy a bíróság köteles a rend egyik tagját hivatalból kirendelni védőül.3

A vádlott csak akkor ítélhető el, ha a vádak vagy önvallomás vagy a tanúk bizonyságai által beigazolást nyertek.

Az ítéletet csak a hat bizottsági tag hozza; a szerze- tesfőnök egyedül nem zárhat ki senkit,4 bármekkora legyen is a szerzetes elkövetett vétke. A marasztaló ítélet csak

1 Bouix i. m. II. 413. sq.; Piatus i. m. II. 374.

3 De ha megtartják, e miatt senkit gáncs nem érhet. Piatus i. m. II. 273.

3 Decret. Auctis n. III.

‘ S. C. EE. et RR. 4. Jul. 1898. (Archiv für KR. 79, 114. k. L).