Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Karácson Imre: Misézés egy szín alatt
778 DK. KARÁCSON IMRE. az ábrázolt jelenetet és annak minden részletét jól meg- ismerjük. A szinezett kép tökéletesebb, mint az egysziníi, szürke fametszet, de azért ez utóbbi is igazi és valódi kép s híven ábrázolja a jelenetet, noha tökéletlenebből. így van ez az egy szin alatt és kétszin alatt végzett consecratiónál is. Igazi és valóságos áldozat mindakettó', de mint relativum, repraesentativum áldozat, a két szin alatt végzett consecratio tökéletesebb az egy szin alatt végzett consecratiónál. Mondhatnánk ez utóbbit, mint repraesen- tivum áldozatot, a misekönyv rubrikáinak szavaival »sacri- ficium imperfectum« 1 néven, de habár a két szin alatt vég- zett áldozathoz viszonyítva kevésbbé tökéletes is, azért mégis igazi és valóságos áldozat, — verum et proprium sacrificium — s így a miseáldozat lényegére elegendő. A misekönyv rubrikái sem tagadják meg az egy szin alatt végzett consecratiótól a sacrificium jelleget s ugyan- csak kimondják a rubrikák, hogy midó'n az egyik szin consecratiója után a másik szin hiányosságát észreveszi a miséző, de a hiányt pótolni egyáltalán nem, vagy csak nehézséggel, feltűnéssel lehetne, ez esetben a misét ren- desen folytatni és - bevógezni tartozik, kihagyva természete- sen a hiányzó szinre különösen vonatkozó szavakat.2 Fejtegetésünk alapját azon elmélet képezi, melyet a miseáldozatra vonaskozólag De Lugo állított fel, melyet Franzelin3 s vele együtt többen magyaráztak, terjesztet- tek. Noha azonban az említett nagynevű tudósok az elő- adott következtetést nem vonták le, sőt a miseáldozat lényegéhez a két szin alatti consecratio szükségét vitatták, azért épen nem érhet az újítás vádja, midőn az egy szin alatti consecratiót elegendőnek tartom a miseáldozat lénye1 De defectibus IY. n. 8. 2 De defect, i. h. Si post consecrationem corporis aut etiam vini, deprehenditur defectus alterius speciei, altera iam consecrata, tunc si nullo modo haberi possit, procedendum erit et missa absol- venda, ita tamen ut praetermittantur verba et signa quae pertinent ad speciem deficientem. Lásd még Alph. Lib. V. Tract. III. cap. III. n. 306. • 8 Pranzelin, Tract, de ss. Euch. Romae, 1868.
