Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Karácson Imre: Misézés egy szín alatt
MISÉZÉS EGY SZÍN ALATT. 779 góhez. Sz. Alfonz számos, kiváló nevű tudóst említ, kik e nézetet vallották.1 Határozottan ezen állítást hirdeti Glotti bíboros is ezen szavakkal: »Consecrationem sub utraque specie non esse de essentia sacraficii . . . colligitur ex Cypriano (ep. 63.).« 2 Ezen vélemény mellett foglalnak állást a későbbi írók közül is többen. Schmid dr. fönnebb hivat- kozott cikkében különösen e felhozható ellenvetésekkel szemben védelmezi azt sikeresen. A közkézen forgó dogma- tikai és erkölcstani kézikönyveknek tekintélyes része, habár nem is hajlik e nézet felé, de azért nem zárja ki annak lehetőségét. Megelégszenek azzal, hogy sz. Alfonz példájára az ellenkező nézetet, mely a miseáldozat lényegéhez a két szin alatti consecratiót szükségesnek tartja, egyszerűen csak valószínűbbnek, közönségesebbnek mondják. A felhozható ellenvetések között leghatásosabbnak látszik, hogy az utolsó vacsorán Krisztus csakugyan két szin alatt rendelte a miseáldozatot, amidőn meghagyta az apostoloknak, mondván: »Ezt cselekedjétek az én emléke- zetemre.« 3 Ám az utolsó vacsora eme külső körülményeiből nem vonható le azon állítás, hogy a miseáldozat lényege okvetetlen a két szin alatti consecratióban van, mert ha mindazon cselekvényeket, melyeket Krisztus ott végzett maradandó és változhatatlan, tehát lényeges dolgoknak veszünk, akkor époly joggal azt is kellene állítani, hogy a kenyértörés és a híveknek két szin alatt való áldoztatása is múlhatatlanul szükséges. Az egy szin alatt történt consecratiónak példáját meg- találjuk a Szentírásban is. Midőn Krisztus feltámadása után az Emmausba menő tanítványokkal találkozott, betért velők azok szállására. »És lön, mikor letelepedett velők, vévé a kenyeret és megáldá és megszegő és nekik nyujtá.«4 Egy szóval sem említi az evangélista, hogy Krisztus a 1 Alphons Theol. mór. i. h. ־ Gotti, Theologia scholastico-dogmatica. Yenetiis, 1763. De Euch, sacrif. Qu. 1. d. 2. n. 9. és Zeitschrift für kath. Theol. i. h. s Luk. 22. 19. * Luk. 24. 80. 50’
