Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Karácson Imre: Misézés egy szín alatt
MISÉZÉS EGY SZÍN ALATT. 777 az életműködés minden természetes lehetősége nélkül, ami egyenlő az elrontással, feláldoztatással. Az egy szin alatti consecratiót tehát épúgy, mint a két szin alattit, igazi és valóságos áldozatnak — verum et proprium sacrificium, kell tartanunk. A szentmise azonban nemcsak valódi és tökéletes áldozat, hanem egyúttal Krisztus keresztáldozatára emlé- keztető, illetve e keresztáldozatot megjelenítő — comme- morativum, relativum et repraesentativum — áldozat is. S az egy szin alatt bemutatott miseáldozatnak is megvan az a tulajdonsága, hogy Krisztus keresztáldozatának rela- tivuma, repraesentativuma. Azok, kik az egy szin alatti consecratiót elégnek tartják a miseáldozat lényegéhez, a következő szavakkal magyarázzák annak emlékeztető, meg- jelenítő voltát: »Quia per ipsam consecrationem unius speciei totus' Christus ponitur et offertur, simulque iam repraesentatur mors Christi cum vi verborum ponatur tan- tum corpus sine sanguine vel sanguis sine corpore,׳ quo mors Christi designatur.« 1 Ezt említi sz. Alfonz, noha ő általánosabbnak, valószinűbbnek tartja azt a véleményt, mely a miseáldozat lényegéhez a két szin alatti consecratio szükséges voltát vitatja.2 Az egy szin alatti consecratio kétségtelenül alkalmas arra, hogy mint vonatkozó, megjelenítő áldozat tűnjék fel mindenki előtt, mivel a feláldozott Krisztust elénk állítja. A két szin alatti consecratio, mint relativum, repraesentati- vum áldozat csak annyiban tökéletesebb és alkalmasabb, mivel Krisztus halála, a test és vér különválása szembe- szökőbb, feltűnőbb. A kettőnek összehasonlítása olyannak tűnik fel, mintha egészen ugyanazt a jelenetet ábrázoló két képet nézünk, melyek egyike közönséges fametszet, a másik pedig szépen kidolgozott, színezett kép. A két kép teljesen ugyanaz, de a színes képnél egyszerre szembeötlik a jelenet és annak minden mozzanata, a fametszetnél ellen- ben alaposabb, szorgosabb megtekintésre van szükség, hogy 1 Alpli. Theol. Mór. Lib. V. Tract. III. cap. III. dub. n. 306. > I. h. Hittudományi Folyóirat. 1904.
