Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
AZ OLTÁRISZENTSÉQ EN GESZTELÉSE. 555 lelizmusa fog jelentkezni. Ilyen összetett mozgalmasságot tisztán szellemi, sőt természetfölötti jónak gondolatai is kiválthatnak a lélekből s mivel e mozgalmasságot testi elváltozások kisérik, ezek a szó legszorosabb értelmében méltán viselik a szenvedély nevet. Amit az újabb lélektan kedélyéletnek (Gemüth) nevez, de amit az aristotelesi böl- oselet külön tehetség nélkül eléggé megfejtve lát a két törekvő képesség harmonikus működésével, tulaj donkópen nem egyéb, mint szenvedélyek láncolata: mozgalmasságok, melyek hol az érzéki törekvő képességből kiindulva a szel- lemit ragadják magukkal, hol megfordítva. »Non potest esse in natura passibili, quod voluntas ad aliquid fortiter moveatur, quin sequatur aliqua passio in parte inferiori.«1 »Motus virtutis, qui consistit in perfecta voluntate, non potest esse sine passione: non quia voluntas ex passione dependeat, sed quia in voluntate perfecta in natura passi- bili ex necessitate passio sequitur.»1 2 7. Sz. Tamás a szenvedélyeknek tizenegy faját külön- bözteti meg. Ezek közül hat a concupiscibilisre, öt az iras- cibilisre esik. A concupiscibilisre esnek a következők: szeretet és gyűlölet, vágy és undorodás, öröm és szomorúság. A törekvő képesség előtt ugyanis valami, aminek akadályai nincsenek, jelentkezhetik mint jó vagy rossz. A törekvőképességnek a jóval szemben alapszenvedélye a szeretet, a roszszal szem- ben a gyűlölet. Ezekből indulnak ki a többi ide tartozó szenvedélyek. Ha t. i. a jó vagy rossz mint távollevő jelent- kezik, akkor a szeretet vágyként, a gyűlölet undorodás alak- jában mutatkozik; ha ellenben a jó vagy rossz jelen van, akkor a szeretet az örömnek (ha érzéki dologról van szó, a gyönyörnek, élvezetnek), a gyűlölet a szomorúságnak (ha érzéki dologról van szó, a fájdalomnak) képét veszi magára. Valamennyinek végső alapja a szeretet, mint sz. Tamás mondja: »A jó a törekvő képességben először bizo1 S. Thom. de vérit. g. 26. a. 7. c. 2 S. de vérit. g. 26. a. 7. c. 2.
