Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Huszár Elemér: A visitatio liminum
mára alkotni. A berni szövetségtanács azonban ezt a tervet visszautasította, s csak 1888-ban sikerült megegyezésre jutni, amikor XIII. Leó a luganoi püspökséget alapította, egye- sítve a VIII-ik században alapított baseli püspökséggel, melynek székhelye Solothurnban van, Luganonak pedig külön administrator apostolicust adott. (9) b) A püspökség alapításának előadása és határainak körülírása után fel kell említenie a püspöknek relatiójában privilégiumait és praerogativáit. A privilegium már Cicero (de legib. 1. 3), Izidor (Ethim. 1. 5. c. 18) és Gratian (Deer. I. r. III. dist. 3. fej.) szerint lex privata. III. Ince szerint pedig (Deer. Greg. IX. lib. V. tit. XL. de verborum significatione c. 25): nec esset privata nisi aliquid specialiter indulgeret. Ehhez képest Suarez is úgy definiálja a privilégiumot (De legibus 1. VIII. c. 1.): privilegium est privata lex aliquid speciale con- cedens. Nem kell tehát a püspöknek, érseknek, primásnak vagy praelatus nulliusnak relatiójában olyan jogait feltüntetnie, melyek mint püspököt, érseket, prímást, vagy praelatus nulliust eo ipso megilletik, mert ez nem privilegium. De már a pécsi püspöknek pl. privilégiuma, hogy érseki pal- liuma van (10), a veszprémi püspök praerogativája, hogy ő koronázza a királynét. A primási címmel ma már nem jár jurisdictio, egyedüli kivétel az esztergomi érsek mint Magyar- ország prímása, akinek tehát relatiójában fel kell sorolnia előjogait, hogy sz. István koronájának összes országaiban a keresztet vitetheti maga előtt, nemzeti zsinatot hívhat össze, az érseki székektől fellebbezéseket fogadhat el, minden dioecesist és exemt apátságot visitálhat.1 Viszont a kalocsai érseknek fel kell vennie relatiójába, hogy érseki székétől a felebbezés nem a primási székhez, hanem közvetlenül az apostoli szentszékhez történik. A pannonhalmi főapátnak 1 A már-már feledésbe merült primási iurisdictio felelevenü- lése és elismertetése Simor primás érdeme. L. Archiv für kath. Kir- chenrecbt 55 k. XXIV. és Scherer Kirchenrecht III., II. 88. 494 DR. HUSZÁR ELEMÉR.
