Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás

46

DK. HÁM ANTAL.

3. Az eljárás.

Arra nézve, hogy az elülj árónak miként kell eljárnia, ha a szerzetest el akarja bocsátani, a törvény szabályokat nem ad, csak azt írja elő, hogy az okok, melyekre az elbo- csátás szükséges voltát az elüljáró alapítja, valódiak, bizo- nyosak, igazak legyenek s az ügy megítélésében az okosság és a szeretet vezéreljék: »Licet ad decernendam dimissionem neque processus neque iudicii forma requiratur, sed ad eam procedi possit sola facti veritate inspecta, tamen Superiores procedere debent summa charitate et prudentia«, mondja a S. C.,1 a mi nem azt jelenti, mintha az elüljáró a szerzetes elbocsátásában szabadjára volna hagyva, vagy önkényűleg járhatna el, hanem csak azt, hogy nincs az ünnepélyes eljá- rás azon formáihoz kötve, melyeket a törvény más esetre előír.1 2 Minélfogva ha az ok a kizárásra elegendő és igaz, az elüljáró minden további vizsgálat nélkül kimondhatja az ítéletet.

4. Az elbocsátás eredménye.

A kimondott ítélet a novitiusnak vagy az egyszerű fogadalmas szerzetesnek eltávolítását vonja maga után a rendből. Ha azonban a novitius igazságtalannak tartja az ítéletet s ezzel együtt a szerzetből való eltávolítását, pert indíthat a rend ellen, hogy visszavétessék, mert ha köteles- ségeinek lelkiismeretesen megfelelt s tovább is meg akar ama feltett szándéka mellett maradni, hogy szerzetes lesz: eme törvényes jogától őt megfosztani nem lehet; és ha mégis megtörténnék, hatalmában áll jogának védelmére kelni s igényét a felsőbb hatósághoz intézett folyamodás útján érvényre emelni.3

E mellett természetes, hogy valamint azok, a kik a

1 Declarationes ad Neminem cit. n. V.

1 Battandier i. m. 252. 1. 326. §.

3 Piatus i. m. 116.; Ferrari i. m. 90. 1. A felsőbb hatóság a ki nem vett rendekre nézve a püspök, a kivett szerzettel szemben pedig nem a püspök (S. C. EE. et RR. 15. Dec. 1826. in Mersan. [Bizzarri i. m. 49. k. 1.]), hanem a most említett S. 0. EE. et RR.