Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás
A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS. 47 méltatlan novitiusnak kedvező szavazatukkal lehetővé teszik a fogadalmat, halálosan vétkeznek, mert a szerzetet vagy congregatiót súlyosan megkárosítják: ép úgy hasonló vétket követnek el, a kik a méltó novitius elbocsáttatását kedvező szavazatuk megtagadásával előidézik, mivel úgy a renden, mint a novitiuson igazságtalanságot tesznek, az előbbit meg- fosztván egy hasznavehető tagtól, az utóbbit pedig elütvén attól a jogától, hogy szerzetes lehessen.1 Más kérdés az, vájjon az egyszerű fogadalmast igaz- ságtalan elbocsáttatása esetén megilleti-e ez a remedium ? Bouix,2 Craisson3 szerint a kérdés megoldásánál különbsó- get kell tenni a valóságos szerzetek és a szerzetesi jelleggel nem biró egyszerű oongregatiók között. Ha az egyszerű fogadalmat valódi szerzetes rendben tette le valaki, ha igazságtalanul bocsáttatik el, elbocsáttatása törvénytelen és érvénytelen. »Hoc ipso enim, mondja Bouix,4 quod in iis congregationibus adsit status religiosi essentia, adest etiam traditio religiosi a congregatione acceptata; ac proi nde contractus ultro citroque obligatorius, quo tenetur religiosus congregationem non deserere, et vicissim congregatio reli- giosum absque iusta causa non expellere. Hinc si absque rationabili causa eiiciatur religiosus, eiectio erit non tantum illicita, sed et invalida, quia remanebit eiecto ius in congre- gatione permanendi. Unde ulterius colligendum videtur, posse a religioso, sine iusta causa eiecto, institui recursum ad superiores praelatos contra eiusmodi eiectionem.« Ha pedig csak egyszerű congregatióról van szó, akkor ismét különbséget kell tenni: 1. ha valaki esküvel vagy Ígérettel arra kötelezte magát, hogy a congregatióban marad mind- végig, és a congregatio ezt az ígéretet elfogadta, akkor az j Ferraris, Prompta bibliotheca. Romae. 1766. s. v. Novitia- tus n. 10. 2 Bouix, Tractatus de iure regularium. Ed. 3. Parisiis. II. 486. q. 1., 489. q. 5. 3 Craisson, Manuale totius iuris canonici. Ed. 8. Parisiis. 1894. T. II. p. 597. n. 3093. 4 Bouix i. m. II. 486.
