Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

418

DR. STUCKNER JÁNOS.

Lerini sz. Vince Commonitoriuma az ős haj dánkor legszebb lapjait tartalmazza magában, hol ékes, megragadó szavakkal mutat rá a hit változatlanságával párosuló eme fejlődésre.

»Bizonyára, létezik haladás és ez a haladás igen nagy; akadna-e Istennek és az embereknek ellensége, ki ezt tagadná ?«

S azután folytatja: »Hanem nagyon kell vigyázni, hogy ez igazán haladás legyen és ne változás. Ha valami önmagában fejlődik, ez haladás; ha valami megszűnik ugyanaz lenni, ami volt és mássá lesz, ez változás. Kell, hogy e szent tanok növekedjenek! Haladjanak nagyban, rohamosan a kor szerint, mindnyájának és minden egyes- nek, minden egyes egyénnek és az egész egyháznak tudó- mányával, értelmével és bölcseségével. He saját természetük- ben haladjanak ... A virágzó gyermek és az érett férfi között bizonyára nagy a különbség. De a férfi ugyanaz, aki a gyermek volt... A haladás eme törvényét tehát az egyház tana is kövesse; a korral fejlődjék; ám mindig ugyanaz, tiszta, sértetlen maradjon. Mindaz, amit atyáink hite az egyház mezején elvetett, gyermekeinek munkája által művelődjék, szépüljön, virágozzék; mindez érjék, halad- jón és fejlődjék; de csak úgy, hogy eredeti épségéből semmit ne veszítsen.«

Es e munkában része van az egész világnak; részt vesz benne a pap, a hittudós, a doctor, a hivő lélek a kinyilatkoztatott hitcikkely fölött szeretettel elmélkedve, a virágot fölnyitva s minden pompáját napfényre hozva.

»Oh Timotheus, — mondja ugyanaz a hittudós — oh pap, oh doctor, ha Isten malasztja képessé tett, hogy tudó- mány, szellem, tanulmány által a szellemi szentek szentjé- nek őre légy, hát eredj; szeretettel munkáld, foglald keretbe, gazdagítsd az isteni tudomány drága köveit; fejtsd ki fényö- két, kellemüket, szépségüket, amennyire csak tőled telik; hogy téged hallgatva, amit homályosan hitt, világosan értse az ember, és hogy munkád árán világos észszel bírják az utódok, amit nem értve tiszteltek az elődök.«