Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

A HITTARTALOM FEJLŐDÉSE.

409

tartalomnak van elve, mely hogy fejlődésben legyen, nem kellett több, mint a folytonosság élete. S ez megvolt.

íme, itt van az erkölcsi és dogmatikai eszme az egy- házban.

Az erkölcsi eszme intensivitásánál fogva, mint első jelentkezett az egyházban. A három első századon át a keresztények élete volt a hit, a proselytismus, a vórtanuság, az áldozat, a szeretet. S ezen idő alatt az emberi személyi- ség erkölcsi eszméje megnő és csodálatosképen kifejlődik; a lélek, az akarat olyannyira megerősödik, hogy a pogány- ság letűnésekor a keresztény erkölcsnek, — az ascetismus- nak és a mystikának, — alig van többé mit tanulnia.

A dogmatikus eszme azonnal megjelenik az egyház- ban, mihelyest előbukkan a naturalista kritika, mely foly- vast kényszerítette, hogy, főleg a béke csendes idejében kultuszát szűrje, nevelje, dogmáit kifejtse, annak határo- zott, kifejezett alakot adjon. Ez a zsinatoknak, a pápai határozatoknak, a fegyelemnek az ideje, mely megállapítja az orthodoxiát a tóvtantól.

Az egyház életének ezen két ága párhuzamosan és a kölcsönhatás bizonyos egységével jut kifejlődésre. Az egy- ház, ha szabad így beszélnünk, személy, mely mindinkább és inkább jön önmagának tudatára: egész kincsesházát bírja az igazságoknak és erényeknek, melyeket kifejt kebeléből, mint a teljnek, a bőségnek kimeríthetetlen for- rásából.

Elet és mozgás egy és ugyanazon eszmének egységé- ben s folytonosságában, íme, a fejlődés az egyházban. Az egyház, és pedig az. mely minden forradalmat kárhoztat úgy a dogma, mint az erkölcs terén, határozottan fejlődés- képes, evolutiv természetű. Élete az átmenetnek, a haladás- nak, a folytonosságnak s nem a forradalomnak élete.

A keresztény eszme a civilizációnak, a társadalmi haladásnak, az újjászületésnek, a vallási proselytismusnak az elve. Természete az, hogy foglaljon, hódítson, megnyerjen. Ajándék az, adott valami, következéskép változhatatlan, mozdulatlan, ami dogmatikai összetételét illeti; de mivel