Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

410

DK. STUCKNER JÁNOS.

titokszerüsége, mint ajándéknak, a kegyelemben, az irgalmas- ság tényében áll, épen e miatt élettel bir, mely alakit, hasonít, hódít, erjeszt, tehát a kegyelem alkalmazásában nem mozdulatlan, változhatatlan.

A kinyilatkoztatott vallás nemcsak a hitnek tárgya az ész számára, hanem, és tán első sorban, az életnek is elve az akarat és szív számára, és ebből a szempontból némi esetlegesség, változandóság tapad hozzá, amennyiben esedékesek, változók az egyének, a nemzedékek, az idők és helyek, hol fellép s befogadtatik. Ennélfogva hatalmas elvévé lesz az erkölcsi, politikai és társadalmi visszahatás- nak. Törvények, szokások, intézmények, mind érzi alakító hatását, semmi sincs, ami kivonhatná magát befolyása alól. A keresztény eszme tehát evolutiv természetű, s ez annál is inkább, mert hivatása épen az, hogy betetőzze, teljessé tegye, kifejtse az egyeseknek épúgy, mint az összeseknek, a népeknek épúgy, mint az egész emberiség természetes erőit — a végső cél irányában.

így a kereszténység, mint az élet eszméje. De hasonló, habár az alkalmazásban eltérőleg, törvényeket követ a kérész- ténység, mint a gondolat eszméje.

A két első században pl. az emberek hittek Jézusban, mint egyedben, mint Mesterükben, Megváltójukban, Messiá- sukban; a katakombák symbolikus Ix&vg-a, már kifejezett tan; később, indíttatva az alexandriai platonismus és Celsus, Lucián stb. skepticismusa által, a keresztény kritika meg- állapítja Krisztusban az eredés, a természet, a személy hit- tani megkülönböztetéseit; ugyanígy vagyunk a sz. Három- sággal; végre kifejezésre jut a megközelíthetetlen titok fogalma, úgy, amint manapság értjük.

Maga a sz. Háromság tana három századon át volt kizárólagos tárgya a legfinomabb, legmélyebb polémiáknak, melyek léteztek az egyházban. Azután szünet állt be. Majd előbukkan Jézus Krisztus istensége s ezzel együtt Mária isteni anyasága: a zsinati határozatokban kimerül s megállapodik. Lutherrel és Kálvinnal a naturalizmus a szabad akarat alakjában jelen meg, amennyiben ellentétben áll a hit