Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Irodalmi értesítő

396

IRODALMI !ÉRTESÍTŐ.

tesz említést, hogy az embernek a hit dolgában is át kell élni a küzdelmet az igazságért, »die Frage nach Christus innerlich erlebt werden« — »die Wahrheit muss denkend und strebend erlebt, ja erkämpft werden«. Hogyan érti ő ezeket ? Talán úgy, hogy az ember kételkedik, átküzd, átél minden kételyt, és csak akkor jut az igazság birto- kába. A keresztény ember vallásának igazságán nem kótel- kedhetik, mert akkor már haereticus, ha pedig a Cartesius- féle föltételes kételkedéssel keresi az igazságot és így éri azt el, akkor meg hermesianismusba esett. Csak azt teheti a keresztény a hit igazságaival szemben, hogy azoknak összefüggését és észszerűségét tökéletesebben igyekszik meg- érteni. Schell, mint dogmatikus, csakis ily értelemben veheti szavait, különben helytelenül vélekednék.

Megrovandó a daemonismusról szóló magyarázata is. Szerinte a »Dämonentum« az »der Geist der Selbstsucht« 39. lap ellentéte a szeretetnek, az önzetlenségnek, a 99. lapon pedig azt írja, hogy a világ fejedelme, akiről Jézus beszél, az nem személy, hanem csak irányzat. »Der Geist der Selbstsucht ist darum der Fürst dieser Todeswelt, darum ist der Menschenmörder von Anbeginn.«

A 100. lapon Schell az újabb apologetikus irányzat érdé- kében akar magából a Szentirásból érveket kovácsolni. Jézus szombati napon meggyógyít egy beteget. A zsidók kérdőre vonják, miféle joggal teszi ő azt. Azt kellene elvárnunk, hogy Jézus az ú. n. külső kritériumokra fog hivatkozni; a csodákra és jövendölésekre. Mit mond Schell? »Das Evan- gelium belehrt uns indes — írja — dass die Wunder nicht einmal ausreichten das Recht Jesu zu erweisen am Sabbat Wunder zu wirken.« Ebből Schell azt következteti, hogy a természetfölötti igazságok megismerésére, jobban mondva a fogadására, a külső kritériumok nem alkalmasak. Szerinte csak az az ismeret valódi, amely »die Wahrheit aus ihr selber erkennt, indem sie ihr tiefstes Geheimnis und den Quellgrund ihres Wesens erfasst. Eine Erkenntnis, die sich auf das Zeugnis anderer stützt, ist noch keine rechte Erkenntnis; wer das Göttliche nicht aus dessen eigener