Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

397

Wesenart erkennt, hat eben noch keinen Begriff und kein Verständnis für Gott gewonnen.« (101. lap.) Igaza van Schellnek ? Először is a Szentírás tanúsága szerint a zsidók a csodák láttára hisznek Jézusban, elismerik Isten kük döttjének. Nikodemus mondja »Rabbi, scimus quia a Deo venisti magister, nemo enim potest haec signa facere quae tu facis . . .« (Johannes III. 2.) Sz. Péter apostol első beszé- dében szintén a csodákra hivatkozik. »Jesum Nazarenum — mondja — virum approbatum a Deo in vobis virtutibus et prodigiis et signis . . .« (Ac. Ap. II. 22.). A külső krite- riumok elsősorban a csodáknak mellőzése, szerintem csak bók akar lenni a modern iszonyatnak, amelylyel a csodák iránt manapság viseltetnek. Ez azonban nagy veszólylyel jár. A belső kritériumok jobban ki vannak téve az alanyi és személyes felfogásnak és az ember kénye-kedvére van hagyva. A külső kritérium az objectiv, az független, az történeti tény, amelyeket, ha észszel élünk, el kell fogad- nunk. Amit pedig Schell az igazság ismeretéről mond, az helytelen. Azt mondja »eine Erkenntnis die sich auf das Zeugnis anderer stützt, ist noch keine rechte Erkenntnis...« Mit ért ő a »rechte Erkenntnis« alatt. A teljes, tökéletes megismerést ? Itt a földön a kinyilatkoztatott igazságokat így sohasem ismerhetjük meg. Azonkívül, mi nem a csoda miatt hiszünk, hanem mert Isten igaz és végtelenül bölcs. A csodák nem képezik a hit »objectum formale«-ját, azok csak »motiva credibilitatis.« Képesek vagyunk mi a kinyi- latkoztatott igazságokat, az istenit »aus dessen eigener Wesensart« megismerni? Ismerjük mi teljesen Isten mivol- tát, természetét, lényegét ?

A 101. lapon még egy más kétértelmű állítás ötlik szemünkbe. Szerinte csak az érte el a tökéletességet, csak abban van isteni élet, aki a jót önmagáért teszi, nem pedig »wegen der Verknüpfung mit etwas anderem, sei es mit einer Voraussetzung oder Folge, sei es mit dem gebieten- den Herrscherwillen oder mit der Vergeltung«. Ezzel Schell a katholikus erkölcstanról az önzés vádját akarja elhárí- tani. De szavai igen is Kant morálját juttatják eszünkbe