Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Kováts Sándor: Szüntessük-e meg a papnevelőkben a délutáni előadásokat?
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 369 Megjegyzendó', hogy a theol. akadémiák tanárai sem laknak mindenütt a papnevelő épületében. De még ha ott laknának is, a régi rendszer mellett, ha délelőtt, délután van órájuk, munkaidejük szót van forgácsolva, délelőtt, délután munka- idejük jelentékeny része elveszett, a kétszeres előkészülettel,, pihenéssel stb., sőt a szétdarabolás magában véve is jelen- tékeny idő- és munkaveszteséget jelent, mert az egyhuzam- ban végzett munka intensivebb s azért kiadóbb. Az újítás nem lesz a tanárokra nézve sem túlságosan megerőltető, fárasztó, kimerítő, még kevósbbó, mint a tanulókra, mert hiszen a tanárnak minden délelőtt (négyszer hetenkint) csak egy-egy hosszú (főtárgyból), és egy-egy rövid órája (mellóktárgyból) lesz. Igaz, hogy a másfélórai előadás kissé fárasztó egyhuzamban, különösen eleintén, úgy a tanárra, mint a tanulóra, ezt mutatta nálunk a tapasz- talás. Ezt azonban mindaketten csakhamar megszokták és- látva az új rendszer nagy előnyeit, ma már senki sem gon- dől arra, hogy a régi rendszert visszaállítsák. Betegség vagy egyéb akadályoztatás esetére minden valamire való pap- nevelőben helyettes tanárról gondoskodva van. De ha valahol nem volna, még akkor is a tanárra nézve a tíz órakor adandó félórai szünet ránézve is elegendő pihenő arra, hogy a következő hosszú órát friss erővel megtart- hassa. Ez azonban úgyis csak rendkívüli esetben fordulhat elő. Rendes körülmények közt a tanárra nézve az új rend- szer kényelmesebb, nem pedig fárasztóbb. Az új órarendnek óriási előnye az, hogy a tanár is egész délután szabad lesz. És ez a szakirodalom, a pasto- ratio, kér. sociális actio terén, vagy más üdvös téren buzgói- kodó tanárra nézve megbecsülhetetlen munkaidő. Már pedig az irodalmi munkásság nemcsak az illető tanárnak, hanem az intézetnek is dicsőségére válik, emeli az intézet jóhir- nevét és didaktikai színvonalát. A tanár magánszorgalma, tevékenysége, munkássága megbecsülhetetlen üdvös vissza- hatással van a tanítványokra. A jó példa vonz, utánzásra ösztönöz, növeli a tanár tekintélyét, a tanítványok tiszte- letét, becsülésót, bizalmát, mindez pedig kiszámíthatatlanul Hittudományi Folyóirat. 1904. 24
