Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga

AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA.

23

egyszerű fogadalomra vonatkoztatja. Freisen mindkét kánont megkülönböztetés nélkül kivánja a fogadalomra érteni.1

A 398-ban tartott 4. karthagói zsinat szerint az özve- gyek, kik ünnepies fogadalmat tettek és utóbb házasságot kötöttek, kiközösítendök, mert megszegvén Istennel kötött frigyöket, úgy tekintendők, mint a házasságtörő nők.2

A sógorságnál már idézett római zsinat, melynek ideje vitás, amennyiben némelyek Siricius pápa idejébe (383—397), mások, pl. Hefele, 402-re. tehát I. Ince pápa idejére teszik, — első kánonjában így rendelkezik:

»Quaeritur de virginibus velatis et mutato proposito, quid exinde judicatum sit. Si virgo velata jam Christo quae integritatem publico testimonio professa a sacerdote prece effusa benedictionis velamen accepit, sive incestum commiserit furtim, seu volens crimen protegere adultero mariti nomen imposuit, tollens membra Christi faciens membra meretricis, ut quae sponsa Christi fuerat, coniux hominis diceretur. — Qualis hic et quanta satisfactione opus est P — Unde annis quam plurimis deflendum ei pecca״ tum est, quo dignae fructu poenitentiae facto possit ali- quando ad veniam pervenire, si tamen poenitens poenitenda

1 Freisen, id. m. 678. 1.

3 c. 1., C. 27., qu.l. >... Si quae viduae, quantumlibet adhuc in mino- ribus annis positae, et immatura aetate a viro relictae se devoverint Domino et veste laicali obiecta, sub testimonio Episcopi et Ecclesiae in religioso habitu apparuerint, postea vero ad nuptias seculares transie- runt, secundum Apostolum damnationem habebunt, quia fidem casti- tatis, quam Domino voverunt, irritam facere ausae sunt. Tales ergo personae a Christianorum communione sequestrentur, neque convivio cum Christianis communicent. Nam si adulterae conjuges reatu sunt viris suis obnoxiae, quanto magis viduae, quae religiositatem muta- verunt, crimine adulterii notabuntur, si devotionem, quam Deo, sponte, non coactae obtulerint, libidinosa corruperint voluptate et ad secundas nuptias transitum fecerint ? Quae etsi violentia irruente ab aliquo oppressae fuerint, ac postea delectatione libidinis permanere in coniugio raptori vel violento viro consenserint, damnationi supe- rius comprehensae teneantur obnoxiae. De talibus ait Apostolus: »Cum luxuriatae fuerint, nubere volunt, habentes damnationem, quia primam fidem irritam fecerunt.«