Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
KÁXAÁN ÉS IZRAEL. 233 tábor keletkezett. A modern, tekintélyt nem ismerő tudó- mány ezen kutatások eredményeivel visszaélve, lázas elha- markodottsággal s a diadal öntudatában lerántotta a Szent- írást eszményi magaslatáról s kivetkőztette isteni jellegéből, mert a Szentírást pusztán emberek munkájának jelen- tette ki, mely az új kutatásoknak többé meg nem felel. A keresztény gondolkozású szentírásmagyarázók pedig, akik nagyon helyesen azt hitték, hogy a Szentírás és a tudomány között ellentmondás nem lehet, a pozitív Iconkordizmusban keresték a megoldást s nagy tudománynyal bizonyítgatták, hogy a Szentírásnak a tudományt érintő kijelentései nem- csak hogy teljesen megfelelnek a legújabb theoriáknak, sőt ezeket magukban foglalják. A világ teremtésének elbeszé- lésében pl. látták a geológiai korszakokat, de lévén a hat nap rövid és a fejlődési periódusok hosszúak, kinyújtották a napot és kijelentették, hogy a héber jöm (= nap) akár százezer évet is jelenthet. A theoriák változásával azonban változott az exegézis is, mely a sokszor bizonytalan tudó- mány szolgálójává fajult. így volt ez a vízözön magyará- zatánál is. Mikor végre az exegéták kénytelenek voltak beismerni, hogy az egész föld kerekségén nincs annyi viz, hogy elborítsa a föld legmagasabb hegyeit, az Isten minden- hatóságát hívták segítségül. Noé bárkája szintén sok gondot okozott nekik. Az állatok fajai növekedtek, mert a tudó- mány egymásután fedezett fel újakat, de a bárka nem tágult — azt ugyanis senki sem merte mondani, hogy a bárka mére- teinek, mint Origenes gondolta, megvolt a képességök meg- felelően kitágulni. A dolognak az lett a vége, hogy elismer- ték, hogy a vízözön nem volt általános s hogy a Szentírás azt nem is mondja.1 Hol volt a hiba ? Ott, hogy a Szentírást nem a saját korának, hanem a XIX. század természettudósainak változó nézetei szerint magyarázták. Pedig — mint Prohászka nagyon helyesen megjegyzi — »a szentírás nem a tudománynak, hanem a közfölfogásnak s a közvetlen 1 Lagrange, i. h• 129. 1. köv.
