Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael

234

DE. CSÁRSZKY ISTVÁN.

benyomásoknak nyelvén szól s nem természettudományi felvilágosítást akar adni, hanem az emberek fölfogásához mért előadással akarja megismertetni a világnak Istenhez való viszonyát.« 1

Ezek után beláthatjuk, hogy a szentírásmagyarázatnak méltóságát és termékenységét csak úgy lehet visszaállítani, ha a biblikus pozitív konJcordizmus helyébe, amely tartós eredményt felmutatni nem képes, a történeti rendszer lép, amely észszerű kritika segítségével megállapítja a Szentírás szövegét, az egyes könyvek irodalmi összetételét és műfaját s mintegy visszavarázsolja azon történeti és szellemi lég- kört, melyben a Szentírás tartalma, illetve az egyes szerzők mozognak.2

Szükségesnek tartottuk ezen álláspontot talán kissé bővebben kifejteni, mert ez képezi rövid fejtegetésünknek alapját.

»

Isten az üdvösség munkájában a zsidó népet válasz- tóttá arra, hogy átvegye, őrizze, fejleszsze és átadja a többi népeknek az isteni kinyilatkoztatást. A zsidó nép története mintegy mintája az isteni pragmatizmusnak, mely a világ- történet folyásában megnyilatkozik, mert a kinyilatkoztatás, amely az emberiség közkincse, össze van forrasztva a zsidó néppel. S azért a zsidó nép pragmatikus története általános érdekkel bir és vallási szempontból nagyon is életbe vágó kérdésekkel függ össze. Az isteni kinyilatkoztatás mintegy alakot öltött a zsidó nép történetében. Ha tehát bele aka- runk hatolni az isteni kinyilatkoztatás titkaiba s azon bámulatos isteni tervbe, melynek kivitelével Isten az ő irgalomteljes célját elérte, fel kell tárnunk mindazon ténye- zőket, melyek a zsidó nép fejlődésének irányt adtak s azt azon mederbe terelték, mely az Isten által kitűzött cél felé vezetett.

1 Föld és ég, II. kiad. Esztergom, 1902, VII. 1.

a L. ezen gondolat bővebb kifejtését Lagrange idézett munka- jának »La métbode historique, mérne en matifere scientifiquec o. fejezetében.