Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
232 len, hogy éppen az antiochiai, nisibi-i és edessai, tehát úgy- szólván a Szentírás hazájában virágzó exegetikai iskolák s magában Palesztinában élő szentatyák magyarázatai képezik — mint Cornely mondja1 — a katholikus exegéták által követendő' rendszert. Az alexandriai iskola követői azonban, kik a görög bölcselet légkörében éltek s az Ószövetségnek a görög mű- veltséggel szemben primitiv intézményeiért mintegy szégyen- keztek, mindent allegorikusán magyaráztak, mert túlságos súlyt fektettek a természetfölötti elemre, amennyiben oly dolgokat is tulajdonítottak az Isten közvetlen befolyásának, amelyek egészen természetesek. így pl. Origenes egyrészt azon hitben, hogy az egész mózesi törvényt maga az Isten diktálta és külön teremtette népe számára, másrészt látván ugyanezen törvények tökéletlenségét a rómaiak vagy a görögök törvényeivel szemben, kijelenti, hogy a mózesi törvény rendelkezéseit nem kell szószerinti értelemben venni.2 A későbbi századok exegétáinál általánosságban véve kevés eredetiséget találunk. Legtöbben a szentatyák mon- dásait szedték össze. A skolasztikus theologia egy kis lökést adott ugyan az exegózisnek, de a megfelelő történeti, nyel- vészeti és régészeti ismereteknek majdnem teljes hiánya ezen korban lehetetlenné tette, hogy a Szentírás a neki megfelelő keretben jelenjék meg. Ily módon a Szentirásnak — ha szabad igy beszélni — emberi jellege nem volt ki dóm- borítható s ennélfogva az exegezis nem is volt annyira termékeny. A Szentírás nem volt saját talajában, jóllehet a napsugár nem hiányzott. A keleti nyelvek tanulmányozása a XIII. században sok jó szolgálatot tett a szentírásmagyarázatnak és előkészítette az exegózisnek modern korát, mely a pozitív tudományok jegyében halad előre. Különösen a természettudományok fejlődése valóságos forradalmat idézett elő az exegéták között s csakhamar két 1 Compend. Introd. in. S. S. Parisiis, 1891, 151. 1. a L. M. I. Lagrange: La méthode historique surtout ä propos de l’Aucien Testament. Paris, 1903, 149. 1. köv. DR. CSÁRSZKY ISTVÁN.
