Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
KÁNAÁN )ÉS IZRAEL. 231 isteni jellegétől megfosztani éppen olyan veszedelmes véglet, mint annak isteni tekintélyét a modem kutatások tagad- hatatlan eredményeinek mellőzésével, kicsinyesével vagy erőszakos és elfogult magyarázatával fenntartani akarni. Ami egyszer igaz, azt el kell ismerni. Az igazságtól nem kell félni. Sokan attól tartanak, hogy a Szentírásban nem marad semmi isteni, ha annak tartalmát beleillesztjük az emberi élet keretébe s a történet folyásába. Ezen aggodalom épen olyan alaptalan, mintha valaki attól félne, hogy a modern természettudomány annyira megmagyarázza a tér- mészet erőit és tüneményeit, hogy az Úr Istennek nem akad semmi munkája. Mert valamint a természettudomány nem zárja ki, sőt föltételezi a teremtést, úgy a pragmatizmus, amely mindenre kiterjed, ami az embert fejlődésében befő- lyásolhatja, nem zárja ki, sőt fényesen kiemeli a történelem- ben az isteni gondviselést. Isteni gondviselést ugyanis nem- csak csodákban és csodálatos eseményekben kell keresni, hanem azon harmonikus viszonyban, mely a fizikai és erkölcsi világ jelenségeit Isten által megállapított egységes világrenddé olvasztja össze. Miért kellene ezen bámulatos világrend folyá- sát, amely eltéríthetlenül a teremtés főcélja felé vezet, a csodák túlbuzgó szaporításával minduntalan megszakítani? A Szentírást tehát bátran beleilleszthetjük korának viszonyaiba, sőt, ha érteni akarjuk, bele is kell illesztenünk, mert egy írót korának ismerete nélkül teljesen megérteni nem lehet. S éppen az volt a baj, hogy az exegéták a Szentírást legtöbbnyire saját koruk szellemében nézték és magyarázták. Tekintve különösen az Ószövetséget, a Szentírás magya- rázatának történetében kezdettől végig találkozunk ezen elveknek alkalmazásából vagy hiányából származó helyes vagy helytelen felfogással. Az első századok szent atyáinak friss élő hitök és finom exegétikai érzékök által sugallt magyarázatai meg- találták a középútat, mert ismerték az evangélium szellemét és a régi keleti világot, melynek ismerete különösen szent Jeromos munkáit teszi megbecsülhetetlenekké. Az nem vélet
