Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA. 225 ubique, quod semper, quod ab omnibus creditum est«, amennyi- ben a fides explicita-ra vonatkozik, nem copulative, hanem distributive veendő. A kacholikus hittudomány vallja, hogy a traditio fejlődésre ־képes. Hogy tehát ma valamely tant dogmaként definiálni vagy bármikép igazságként hirdetni lehessen, ahhoz nem szükséges, hogy az a tan minden idő- ben általános és kifejezett hit volt légyen. Elég az is, ha bizonyos időben kétségtelenül meg volt a traditio; sőd az egyházi illetékes tanítókra elég az is, ha be van bizonyítva, hogy a jelenben vagy a múltban más igazság teljesen tanú- sítva van, amelyből a kérdéses tan biztonsággal levezet- hető, mint Seheeben mondja.1 A gallikán hittudósok és kánonisták Lerin-i sz. Vince említett mondását copulative vették és katholikus tannak csak azt akarták elismerni, amiről ki lehetett mutatni, hogy minden időben az egész egyház explicite vallotta. Ez a felfogás az alapja Febronius művének is. így természetes, hogy a pápa primátusára, vagy az egyház házassági törvény- hozó jogára nézve más eredményre jutottak, mint az »ultra- montán« hittudósok és kánonisták. De ily módon minden hitbeli kérdést csak óriási történelmi apparátussal és tudó- mányos kutatás mellett lehetne eldönteni. Nem is említve• azt, hogy a traditiónak az a függetlenítése az egyházi tanítóhivatallal szemben, melyre a gallikánok, Febronius és- utóbb az ó-katholikusok törekedtek, szintúgy protestáns elv, mint a Szentírásnak függetlenítése az egyházi tanító- hivataltól. Tehát az, ha ki is mutattatik, hogy a hittudósok vagy a kánonisták a házassági törvényhozásra nézve nem min- den időben vallották a »sola Ecclesia« elvét, vagy hogy az egyházkormányzat sem helyezkedett minden időben szigo- rúan, következetesen és kifejezetten erre az álláspontra: nem bizonyítja azt, hogy a »sola Ecclesia« felfogása hely- télén, vagy hogy a katholikusokat ma ne lehetne kötelezni arra, hogy a »sola Ecclesia«-t mint »sentia certa«-t vall1 Scheeben, Handbuch der bath. Dogmatik, I. köt., 106. 1. 15 Hittiidoiruinyi Folyóirat. 1904.
