Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga

226

DK. NOTTER ANTAL.

juk.1 Mert ma az egyházi tanítóhivatal e kérdésben a tradi- tiónak más, fejlettebb fokán áll, mint teszem fel, ezer év előtt; s a katholikus hittudomány is ezt a kérdést ma töké- letesebben tárgyalja, mint a scholastikusok korában.

Ugyanez a mi feleletünk arra nézve, hogy a kérész- tény házasság szentélyi jellegéről szóló hittudományi tan nem volt úgy kidolgozva mint ma; pl. hogy a hittudósok nem voltak mindjárt a kereszténység kezdetétől fogva tisz- tában azzal, hogy az ószövetségi házasság is szentély volt-e; vagy vájjon a házasság »gratiam confert« ? A traditio és a hittudomány itt egyaránt fejlődött; a depositum fideiben foglalt tanok jobban és jobban kideríttettek.2

XIII.

De vájjon az állam a »sola Ecclesia« elve mellett kedvezőtlenebb helyzetben van-e, mint a konkurráló egy- házi és állami házassági törvényhozás esetén ? Semmi esetre sem.

1. A konkurráló egyházi és állami törvényhozás — amidőn tudniillik a két hatalom bármelyikének rendelke- zése in utroque foro érvényes — a házassági téren csak

> A katholikusok ugyanis kötelesek a »sentia certac-t is elfő- gadni, s a római szentszék a »Syllabus« kárhoztatott tévedései közé foglalta azt az állítást, hogy hinni, illetőleg egyházi tanként elfogadni csak a dogmákat kell. Ezzel persze nincs kimondva az, hogy a »sen- tentia certa« a dogmával egy rangban, a hiendőség ugyanazon a fokán volna.

s Meg kell itt még jegyeznünk azt, hogy amivel az egyház házassági kizárólagos törvényhozásáról szóló tan egyik támasztéka épen a keresztény házasság szentségi jellege: ezért az ez utóbbira vonatkozó nézetek kevésbbé helyes volta a korábbi századokban szükségképen visszahatással volt az előbbire. Vagyis a keresztény házasság szentségi jellegéről szóló hittudományi tan nem lévén min- den következményeiben föltárva: nehezebben ismerte föl az egyházi kormányzat és az egyházi tudomány azt, hogy kizárólag az egyházé a házasági kötelékre vonatkozó törvényhozás. Az egyház házassági törvényhozását akkoriban inkább a házasság erkölcsi jellegére, mint szentségi jellegére alapították.