Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
210 DR. NŐTTEK ANTAL. házasságot, — nemcsak azt bizonyította, hogy önálló tör- vényhozó jogot gyakorol a házassági kötelékre vonatkozólag, hanem azt is, hogy e törvényhozó jogának gyakorlásában az állam törvényhozását félretolja. Ha úgy állana a dolog, hogy az egyház mellett az államot is illeti törvényhozó jog a keresztény házassági kötelékre nézve, akkor az egyháznak azt kellett volna mon- dania: én ugyan nem találok okot arra, hogy érvénytelen- nek nyilvánítsam a rabszolga és szabad egyén közt való házasságot, de mivel az állam érvénytelennek mondja az ily házasságot, ennélfogva ez a házasság az én fórumom előtt is érvénytelen. Midőn az egyház a rabszolga és szabad egyén közt való házasságot érvényesnek jelentette ki, tette ezt azzal a megokolással, hogy mindnyájunknak egyazon erkölcsi tör- vényünk van. Ezzel ki van mondva az is, hogy házassági ügyekben, ami a köteléket illeti, jogforrásul csaJcis az erkölcsi törvény és az ezt kifejező egyházi törvény szolgálhat. Ugyanez a felfogás nyer kifejezést Hinknuir eme szavaiban: »Sciant se in die judicii nec Romanis, nec Sali- cis, nec Gundobadis, sed divinis et Apostolicis legibus judi- candos.«1 Egy nagy gondolat vonul végig az egyház házassági törvényhozásán: az,[ hogy a házassági kötelék csakis az erkölcsi törvény uralma alatt áll; a nemzeti, gazdasági, osztály- és politikai tekintetek, melyek az erkölcsi szem- pontokon kívül még irányíthatják az állam házassági tör- vényhozását, a házassági kötelékre befolyással nem lehetnek. Az egyház első évezredéből való egyházi jogforrások engednek az államnak bizonyos törvényhozó jogot a kérész- tény házassági kötelékre nézve: de csak in dependentia ab Ecclesia; tehát a házasságjog terén az állami jogképződés körülbelül !így engedtetett meg, mint ugyancsak a házas- ságjog terén a szokásjog képződése. De láttuk azt is, hogy ez az így felfogott állami törvényhozás mily szűk korlátok Sirmond, Opp. I. 598., idézve Freisen, id. m. 886. 1.
