Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA. 211 között mozoghat, ha a házassági köteléket akarja érinteni. És az olyan állami törvényhozás, mely in dependentia van egy másik törvényhozástól, semmiesetre sem szuverén tör- vény hozás. X. A most előadott gondolatok egyszersmind irányítást adnak annak a kérdésnek a megoldására: miért formált az egyház mindenkor jogot arra, hogy a keresztények házassági kötelékére vonatkozólag önálló és eredeti törvényhozó joga legyen. Min alapszik az egyháznak a keresztény házassági köte- lékre vonatkozó önálló és eredeti törvényhozó joga? Ez a kérdés nem történelmi kérdés, mint az eddig tár- gyalt két kérdés volt; ez a kérdés hittudományi, jogi és bölcseleti kérdés. Az érvek, melyek e kérdés megoldásánál használhatók, vehetők a kifejlett hittudomány fegyvertárá- ból, a középkori kánonisták elméleteiből, az egyháznak idő folytával megerősödött öntudatából. A felelet, melyet a fölvetett kérdésre adnak a katho- likus hittudósok és kánonisták, rendszerint az, hogy az egy- háznak azért van törvényhozó joga a keresztény házassági kötelékre nézve, nevezetesen azért van joga bontó akadá- lyokat fölállítani, mert a keresztények házassága szentség. A katholikus hittudósok szerint a keresztény házasság szentségi jellegéből logikai szükségességgel következik az egyház törvényhozó joga a házassági kötelékre vonatkozólag. Mert ha Krisztus az ő természetfölötti malaszteszközeinek kezelését az egyházra bízta, és ha az egyháznak joga van megállapítani, hogy kinek és mily föltételek mellett szol- gáltatható ki valamely a szentség, akkor kétségtelen, hogy az egyháznak ez a joga megvan a házasság tekintetében is.1 De kérdés, vájjon kizárólag a keresztény házasság szentségi jellegén alapszik-e az egyház szóbanforgó törvény- hozó joga, vagy pedig megkövetelné magának ezt a jogot 1 Schnitzer, id. m. 40. 1. 14*
