Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
vitessenek, s liogy a Szentháromság officiuma pünkösd nyolcada után mondassák. Az előadottak után, azt hiszem, nem lehet kétséges, hogy Könyves Kálmán szóban forgó törvénye, mely a házasságkötés alakiságait a paráznaság vélelmének terhe alatt előszabja, tulajdonképen nem a világi hatalom törvény- hozói ténye, hanem az egyházi hatalomé. Abban az időben, midőn ez a törvény keletkezett, a házassági ügyekben való egyházi törvényhozás ugyanis nem volt még a pápa és az egyetemes zsinat kizárólagos joga, hanem a partikuláris zsinatok is hozhattak határozatokat a házassági kötelékre vonatkozólag. A magyar királyság első századában a magyar állam nem is volt még annyira kiépítve, hogy a saját ügyein kívül még olyan ügyekben is rendelkezni kívánhatott volna, melyekben a XI. században az egyház majdnem kivétel nélkül maga intézkedett. Inkább a megfordítottja áll: hogy t. i. a magyar állam a saját ügyeiben is az egyházra szó- rult és a saját funkcióinak egy részét az egyházra ruházta. Ha pl. első királyaink büntető határozatait olvassuk, lát- hatjuk, hogy a büntetést részben az egyházra bízzák. Ha az állam akkori büntetési nemei: a halálbüntetés, a testcson- kítás és a vagyonbüntetés valamely bűncselekmény meg- torlására nem látszottak alkalmasaknak, egyházi büntetést írtak elé. Sz. István büntető törvényeiben akárhányszor találjuk ezt a kifejezést: »Jejunet secundum canones.« (Pl. nem szándékosan elkövetett emberölés esetében.) IX. Az egyház kizárólagos törvényhozó joga a keresztény házassági kötelékre vonatkozólag, megvolt-e tehát az egy- ház öntudatában a kereszténység első évezredében? Meggyőződésem szerint, nem ugyan mint dogmatikai tanítás, de in praxi megvolt. Mert azzal, hogy az egyház érvényesnek nyilvánított olyan házasságot, melyet az állami törvény érvénytelennek nyilvánított, pl. a rabszolga és szabad személy közt való 14 AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA. 209 Hittudományi Folyóirat. 1904.
