Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga

196

DR. KOTTER ANTAL.

jura Regia usurpet.« Mely tétele átment Gratian Deere- tumába is.1

És ugyancsak I. Miklós pápa a világi házassági tör- vényhozásra vonatkozólag így nyilatkozik: »Non quod Imperatorum leges, quibus saepe Ecclesia utitur contra haereticos, saepe contra tirannos atque contra pravos quosque defenditur, dicamus penitus renuendas, sed quod eas evan- gelicis, apostolicis atque canonicis decretis, quibus post- ponendae sunt, non posse inferre praejudicium asseramus.«1 2 * 4 Itt ki van mondva az, hogy a világi házassági törvények annyiban érvényesek, amennyiben a kánonjoggal nem ellen- keznek.

A házasságnál fontossággal biró korhatárokat: a 7. év, továbbá a 14., illetőleg 12. életév korhatárát a római jog állította föl; az egyház pedig elismerte e korhatárok befő- lyását a házasság érvényességére. Csak később, a nyugat- római birodalom megszűnése után kezdett Nyugaton az egy- házi jogfejlődés szakítani e korhatárok merev alkalmazásával és áttörte azok uralmát a »malitia supplet aetatem« elvével és ennek megfordítottjával, mely utóbbi esetben ugyanis az elért korhatár dacára, a tényleges testi vagy szellemi fejlet- lenség miatt, érvénytelen volt az eljegyzés vagy a házasság.

Az egyházi írók sürgették az állami házassági tör- vények megtartását; így Tertullián, Aranyszájú sz. János, sz. Ambrus, sz. Ágoston és mások. Később Benedictus Levita; ugyanez állásponton van ÁL-Izidor? Hinkmar a saját ideje- ben érvényben volt frank jog alapján áll, mely szerint házassági ügyekben egyházi és világi joghatóság egymással szemben önállóak és egyik sem szorítja meg a másiknak hatáskörét; mindenesetre — úgymond Schnitzer4 — nem ismer kizárólagos egyházi joghatóságot; mert említést tesz

1 c. 6., I). 88.

* c. 1., D. 10.

* Scherer, Eherecht des Benediktus Levita und Pseudo-Isidor, 10. s köv., 23. s köv., 43. s köv. 1.

4 Schnitzer, id. m. 42. 1., 2. jegyz. és 43. 1., 4. jegyz.