Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga

194

BE. KOTTER ÁSTÁL.

A trienti zsinat a maga kánonjával az egyház házas- ságjogi törvényhozásának egy későbbi stádiumát tünteti föl; mert a kereszténység első századaiban az egyház a consen- susra vonatkozólag teljesen elfogadta a római jog szabályait és a házasság létrejöttéhez megkívánta a házasulok con- sensusán kívül azoknak a consensusát is, kiknek családi hatalmában állottak a házasulok: »quorum in potestate sunt«.1

Hogy az atyai hatalom alatt állóknak az atya bele- egyezése nélkül kötött házassága érvénytelen, az a görög egyházban máig érvényes jogszabály maradt•1 2 A görög egy- háznak a házasságkötésre vonatkozó külön fölfogására utal- nak I. Miklós pápának a bolgárokhoz intézett levelében eme szavak: »Peccatum autem esse, si haec cuncta in nuptiali foedere non interveniant, non dicimus, quemadmodum Graecos vos astruere dicitis.« 3 Igaz, hogy a további szavak, melyeket G-ratian elhagyott: »Praesertim cum tanta soleat arctare quosdam rerum inopia, ut ad haec praeparanda nullum his suffragetur auxilium« — arra utalnak, hogy a görögök állí- tásai az egyházi áldásra és más olyan kellékekre vonatkoztak, melyek költséget okoznak; de a fentebb idézett szavak különben is mutatják a görögök külön álláspontját, s ezért idéztük azokat.

I. Miklós pápa most szóban forgó levelében, melyet 866-ban a bolgárokhoz intézett, azt írja a házasságkötésről: »Sufficit secundum leges eorum consensus, de quorum con- junctionibus agitur.« Ez a hely szerintem nem értékesíthető arra, hogy a világi törvényhozás jogait bizonyítsuk vele, mint Schnitzer teszi.4 Először is, ha »leges« alatt a római jogot értjük, akkor figyelembe kell venni, hogy amidőn

I. Miklós ezt a levelét írta, Róma nem állott a római biro- dalom törvényhozása alatt és még kevésbbé kötelezte a

1 Schnitzer, id. m. 289. 1. s az ott fölemlített f'orráslielyek.

־ Zhisman, id. m. 616. 1.

3 c. 3., C. 30., qu. 5.

* Schnitzer, id. m. 43. 1., 4. jegyz.