Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
16 DR. NŐTTEK ANTAL. a sógorság megszűnt a házastárs halálával. Az egyház az »una caro« elve alapján kezdettől fogva azt vallotta, hogy az oldalági sógorság is házassági akadály, mert a házas- társak »una caro« lévén, az egyik házastárs oldalági rokona úgy tekintendő, mintha a másik házastársnak is oldalági rokona volna s így alkalmazást nyernek rá nézve a rokonság akadályára vonatkozó jogszabályok. Továbbá azt vallotta az egyház, hogy a halál nem szünteti meg a sógorságot. Az elvirai zsinat (306. évben) 61. és 66. kánonjában tilosnak jelentette ki az elhunyt feleség nővérével való házasságot és a mostoha-leánynyal való házasságot; az új caesareai zsinat (314. évben) 2. kánonjában megtiltotta a két fivérrel való successiv házasságot. Az apostoli kánonok 19-ike szerint, aki két nővért vett féleségül nem lehet pappá. A némelyek szerint Siricius alatt, mások szerint I. Ince alatt 402-ben tartott római zsinat megtiltotta a nagybátya nejével való házasságot, úgyszintén az elhunyt feleség nővérével való házasságot. Mindezek a határozatok, melyek- ben kifejezést nyer az, hogy a sógorság a házastárs halála után is megmarad, s melyek szerint tehát az elhunyt feleség nővérével való házasság tilos, megfelelnek az »una caro« elvén alapuló azon felfogásnak, hogy az affinitas annyi, mint quasi-consanguinitas; de csak az esetben, ha az »una caro«-t úgy értelmezzük, hogy a házastársak egyikök halála után is »una caro« maradnak, vagy legalább, hogy az egyszer meglevő »una caro« hatásai mindig megmaradnak. Ezt azonban még külön meg kellene okolni, illetőleg bebizonyítani. E tekintetben az egyházi törvényhozók adósak maradtak. Mert a Szentírásra való hivatkozás egészen tévesen történt. így I. Ince pápa, midőn a 402-ben tartott római zsinaton kimondta, hogy az elhunyt feleség nővérével házasságra lépni tilos, Mózes III., 18, 18-re hivatkozott, nem vevén figyelembe, hogy itt az áll: »Sororem uxoris tuae in pellicatum illius non accipies, nec revelabis turpi- tudinem eius adhuc illa (sc. uxore tua) vivente.« Márk 6, 18 is úgy magyarázták, hogy tilos a fivér nejével való házasság, holott azon a helyen Keresztelő sz. János csak
