Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
180 DR. NŐTTEK ANTAL. A felhozott egyházi törvények és döntések igenis bizo- nyitják azt, hogy az egyház kezdettől fogva törvényhozá jogot tulajdonított magának a keresztény házasságra vonat- kozólag. A felhozottakból megismertük azonban azokat a vezető gondolatokat is, melyek az egyház e magatartásának alapjául szolgáltak. A vérrokonság házassági akadályának fölállításánál alapul szolgált Mózes törvényének az a tilalma: »Omnis homo ad proximam sanguinis sui non accedet« ;1 a fogadalomnál az Istennek tett Ígéret szentsége, kapcsolatban sz. Pál nyilatkozatával; a rabszolgai állapot állami házassági akadályának elvetésénél az a tudat, hogy ugyanaz az erkölcsi törvényünk van mindannyiunknak, kap- csolatban ismét sz. Pál kijelentésével, hogy »qui vult nubere, nubat in Domino« és »mulier nubat cui vult, tantum in Domino«, nem tevén hozzá, hogy »ingenua nubat ingenuo, ancilla servo«.1 2 Tehát mindig kizárólag az isteni és erkölcsi törvény az, amely az egyház házassági törvényhozásának hátterében van. A »lex divina«, illetőleg a »jus naturale«, »idest jus, quod in Lege (Mosaica) et in Evangelio conti- netur«, mint G-ratian mondja. Az egyház csak olyan házas- sági akadályokat állított föl, melyeknek alapja a Szent- írásban volt; az egyház tehát itt tulajdonképen hiteles módon kinyilvánította és magyarázta a Szentírásban foglalt isteni és természeti törvényt. Es Callistus pápának az úrnő és a rabszolga közt való házasságra vonatkozó rendelke- zéséből világosan kitűnik, hogy az egyház az isteni és erkölcsi törvényből folyó tilalmakon kívül más terhet nem is kívánt a hívek vállára rakni. Mikor az egyház ily módon az isteni és erkölcsi tör- vények tolmácsaként érezte magát, szükségszerű módon nagyon el kellett törpülniök szeme előtt a világi törvények- nek és semmivé válniok ott, ahol az isteni és erkölcsi tör- vénynyel ellentétben állottak. Mikor arról volt szó, hogy mit mond Krisztus vagy sz. Pál, nem is jöhetett kérdésbe 1 Levit. 18., 6. 2 Lásd a rubrumot c. 1.. C.'29., qu. 2. előtt.
