Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga

178

DR. NOTTER ANTAL.

hogy egyazon erkölcsi törvény alatt állunk mindnyájan. Már a IV. században I. Gyula pápa (336—350) így ír:

»Omnibus nobis unus est pater in coelis et unus quis- que dives et pauper, liber et servus, aequaliter pro se, et pro animabus eorum rationem reddituri sunt. Quapropter omnes, cujuscunque conditionis sint, unam legem (quantum ad Deum), habere non dubitamus. Si autem omnes unam legem habent, ergo sicut ingenuus dimitti non potest, sic nec servus semel conjugio copulatus ulterius dimitti poterit.«1

Ugyancsak I. Gyula pápa egy másik határozatában azzal az esettel foglalkozik, hogy egy úr a női rabszolga- jának megadja a szabadságot és azután feleségül veszi. Mint- hogy kételyek merültek föl aziránt, vájjon az ily házasság érvényes-e, —■ utrum hujusmodi nuptiae legitimae esse videan- túr — a pápa véget vet a kételynek, — »nos itaque vetus- tam ambiguitatem decidentes — érvényeseknek — az akkori terminológia szerint »connubia legitima« — jelenti ki az ily házasságokat.1 2

Ugyanaz a gondolat, hogy a szabad személy és a rab- szolga közt való házasság azért érvényes, mert mindnyá- jan ugyanazon erkölcsi törvény alatt állunk, jut kifeje- zésre a nyolcadik században élt Zakariás pápának (741—747) rendeletében.3

IV.

Ezek, úgy hiszem, bőven bizonyítják, hogy az egyház kezdettől fogva eredeti és önálló törvényhozást fejtett ki a keresztények házassági kötelékére vonatkozólag s bizonyos házassági viszonyokkal szemben oly tilalmakat állított fel, melyek a mai kifejezésmód szerint bontó vagy érvénytele- nítő akadályoknak tekintendők.

1 c. 1., C. 29., qu. 2.

9 c. 3., C. 29., qu. 2.

3 c. 2., C. 29., qu. 2. Si quis liber ancillam in matrimonium acceperit, non habet licentiam dimittere eam, si consensu amborum conjuncti sunt, excepta causa fornicationis: sed una lex deinceps erit per omnia et viro et foeminae.