Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA. 15 (753.) kimondta, hogy az egyik házastársnak a másik házas- társ rokonával való házasságtörő copulája affinitas super- venienst létesít és felbontja az addig fennállott házas- ságot. Későbbi határozatok szerint azonban az ily affinitas superveniens csak a házas együttélés felbontását ered- ményezi, a vétkes felek mindörökre képtelenek a házasságra, míg az ártatlan házastárs a másiknak halála után ríj házas- ságra léphet. III. Ince pápa pedig utóbb akkép rendelkezett, hogy az ártatlan házastárs az affinitas superveniens által egyáltalán nem csorbíttatott házastársi jogaiban.1 Ugyancsak szintén az egyháztól ered a soboles ex secundis nuptiis-szál való házasság akadálya, mely szerint egyik szülőnek előbbi házasságából vagy házasságon kívüli viszonyából származott gyermeke nem köthet érvényes házasságot ugyanazon szülőnek más személylyel való utóbbi házasságából vagy házasságon kívüli viszonyából származott gyermekével. Ezt a házassági akadályt azonban a kánon- jogászok és hittudósok konstruálták, névleg Gratian, Petrus Lombardus, Roland, támaszkodva a XI. században kelet- kezett hamis kánonokra.־ Viszont a quasi affinitas akadályát, vagy máskép impedimentum publicae honestatis, az egyház nem fogadta el, amíg a nyugat-római birodalom fennállott, hanem csak későbbi századokban fogadta el, mint Freisen kimutatja.3 De nemcsak a sógorság lényegére vonatkozó felfogásá- ban volt önálló az egyházi törvényhozás, hanem eltért a római jogtól a sógorságnak mint házasságbontó akadálynak terjedelmére nézve is. A római jog szerint csak az egyenes- ágú sógorság volt házassági akadály, vagyis nem köthetett házasságot az egyik házastárs a másik házastársnak az egyeneságú rokonával, pl. az após a menyével, a vő az anyósával, a mostoha-apa a mostoha-leányával, a mostoha- anya a mostoha-fiával. Az oldalági sógorság a római jog szerint nem házassági akadály. Továbbá a római jog szerint 1 Schnitzer, id. m. 402. 1. 2 Schnitzer, u. 0.; Freisen, id. m. 490. s köv. 1. 8 Freisen, id. in. 497. s köv. 1.
