Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA. 13 Sz. Ambrus Paternushoz írott levelében (c. 3.) így ír: »quid enim est, quod dubitari queat; cum lex divina patrueles fratres prohibeat convenire in conjugalem copu- lam, qui sibi quarto sociantur gradu ? Hic (t. i. a szóban forgó eset) autem gradus tertius est, qui etiam civili jure a consortio conjugii exceptus videtur«. Az egyház által követett jus divinum itt önálló jogforrás a jus civile mellett. Sz. Ágoston »De civitate Dei« című müvében (XV., 16.) így ír: »Experti autem sumus in connubiis consobri- narum etiam nostris temporibus propter gradum propin- quitatis fraterno gradui proximum, quam raro per mores fiebat, quod fieri per leges licebat, quia id nec divina prohi- buit et nondum prohibuerat lex humana. Verumtamen factum etiam licitum propter vicinitatem horrebatur illicita, et quod fiebat cum consobrina, pene cum sorore fieri videbatur; quia et ipsi inter se propter tam propinquam consanguinitatem fratres vocantur et pene germani sunt.« Sz. Ágoston eme szavaiban a »lex divina« alatt a zsidó törvényt kell érteni, a »lex humana« alatt pedig az egyházi törvényt, s nem az állami törvényt. Mert a »De civitate Dei« című mű írásakor (413. és 427. közt, Kraus Xav. Ferenc szerint) a nyugat-római birodalom joga szerint a consobrinusok házassága még tiltva volt, s így az állami törvényre vonatkoztatva nem mondhatta sz. Ágoston, hogy »nondum prohibueret lex humana«. Először is az állami törvény szerint akkoriban az unokatestvérek házassága igenis tiltva volt; másodszor pedig az állami törvényhozás nem a szigorúság felé haladt — a »nondum prohibuerat«-tól a »prohibuerat« felé, — hanem, mint láttuk,1 épen megfordítva. A lex humana alatt itt csakis az egyház törvénye érthető, így értelmezve sz. Ágoston szavait, látható ezekből, hogy sz. Ágoston a vérrokonság akadályát illetőleg nem törődik sem a zsidó, sem a római törvénynyel, hanem az egyházi öntudatra (mores) hivatkozik, mely az ily házasságokat utálja. Ezek alapján tagadja Freisen, hogy az egyház a vér- rokonság akadálya tekintetében közvetlenül a római joghoz 1 Fentebb, 11. 1.
