Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

139

olvasása folytán kínálkozik, beszédében felhasználja, akkor mutat csak beszéde igazi nagy gazdagságot, habár másként nem volna is nagy szellemi tehetségű egyén. Quanto se pauperiorem cernit in suis, tanto eum oportet in istis esse ditiorem: ut quod dixerit suis verbis, probet ex illis, et qui propriis verbis minor erat, magnorum■ testimonio quodammodo crescat — sz. Ágoston.

TI. Hagyománybeli érv alatt értjük a hit- és erkölcstan azon letéteményét, amely szintén Isten igéje, de amely a szent- írásban benn nem foglaltatik, hanem nemzedékről-nemzedékre az egyházban mai napig megőrizve, reánk átszármazott. Ezen hit- beli és erkölcsi letétemény is mindenha ugyanazon tekintélylyel birt az anyaszentegyházban, mint ami a szentírásban írva vagyon. Nem tartozik feladatunk keretébe kimutatni, hogy ez minő alapon áll. Csupán azt kell megjegyeznünk, hogy a hitszónok e forrásra is gyakran hivatkozzék, mert ez az anyaszentegyháznak hő óhaja, amint azt, hogy csak egyről emlékezzünk meg, a trienti sz. zsinat már kifejezte.1

A források, amelyekből a hagyománynak letéteményét merít- hetjük: a) egyetemes zsinati határozatok, b) a római pápa végzései, melyeket »Péter székéről« nyilvánosan es ünnepélyesen a hit és erkölcs dolgában ad ki, c) az egyházak általános gyakorlata, hova tartoznak az egyetemes egyházi szerkönyvek és hitvallási formák (symbolumok) is, d) a szentatyáknak megegyező (egy- hangú) tanítása. Amely utóbbira nézve Bollin megjegyzi, hogy, amely hitszónok csak Aranyszájú sz. Jánosnak, sz. Ágostonnak homiliáit mind ismerné, az a legnagyobb és leggazdagabb szónoki anyagnak jutna birtokába s bármely beszédnemre kellő eszme- és gondolatbőséggel rendelkeznék.3

55. §. Észbeli érv.

Eszbeli érv alatt oly bizonyító okot értünk, amely tisztán emberi okoskodáson épül fel. Ily észbeli érvet számosat említe- nek fel a régi bölcselők és szónoklati írók,3 amelyek azonban ma már elavultak. De nem is lehet a szónoki érvelés alakját vagy alakzatait bizonyos, meghatározott osztályokba foglalni, minthogy a szónoknak, ha valamiben, e tekintetben bizonyára a legteljesebb

’ Cone. Trid. Sess. IY.

2 Van Hemel. Précis de rhétorique sacrée n. 21.

s Cic Topic 1■ 2. tizenhat úgynevezett »kategoriá*-t sorol fel: genus, forma, definitio, enumeratio partium, notatio sive etymologia, coniuncta, similitudo, dissimilitudo, comparatio, opposita, repugnantia, antecedentia, adjuncta, consequentia, effecta, causae. A régiek e formái már elavultak.