Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
140 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. szabadsága van, és nem is köti semmi más szabály e tekintetben okoskodásában, mint az, hogy érvelése legyen a józan észnek megfelelő, azaz helyes, világos (érthető) és igaz, tehát legyen ment minden álokoskodástól és a hamis érvelés mindennemű fogásaitól, amelyek a szónoklat minden nemét, de főkép az egy- házi szónokot, mint Istennek, a megtestesült igazságnak hírnökét csak lealacsonyíthatják, de a lelkek üdve tekintetében nem haj- tanának neki semmi hasznot. Az észbeli érvelésnek összes formáit tehát szabályba fog- lalni, nem is kisértjük meg. De nem is lehet. Ennek annyiféle alakja van, ahányféle alakban az emberi okoskodás érveit meg- jeleníteni tudja és módozata, sikere a szellem erejétől függ. E helyett a rendes észbeli érvelésnek egyik legtermészetesebb és azért közönségesen elfogadott alakját ajánljuk itt. De tévedne, aki azt hinné, hogy akár a szónoklatban egyáltalán, akár jelesül a hitszónoklattanban az észbeli érvelésnek ezen egyetlen neme fordul elő. Ez az észbeli. következtetés (deductio), amely annak fel- tüntetésében áll, hogy valamely tétel más, általán elfogadott tételben, igazságban vagy elvben bennfoglaltatik. vagy más szó- val: abból szükségképen következik. Itt tehát csak azon fordul meg minden, hogy az, amit alapul állítunk fel, vagy más szó- val, amiből következtetést vonunk, általában elfogadott elv vagy igazság legyen. S ilyet ötöt találunk, részint a szónoklati írók- nál, részint a »scholastikusok«-nál, mint alapigazságot: a) »natura rei«, azaz a dolog természete; b) »interna neces- sitas«, benső szükségesség; c) »jus naturae«, természetjog; d) »communis consensus« vagy >>opinio«, »persuasio«, közmeg- egyezés; e) »dictamen conscientiae«, lelkiismeret szava. Eszerint észbeli érvvel, következtetéssel bizonyít a hitszónok, ha kimu- tatja, hogy tétele a dolognak természetében rejlik, amire elég, ha meghatározza a dolog természetét, pl., hogy az ember szabad akarattal bir, a meghatározásból: »az ember észszel és szabad akarattal biró lény«; ha kimutatja, hogy tétele más általán elismert tételből benső szükségességgel következik, pl., ha az erény egykor, a másvilágon, jutalomra számíthat, akkor a bűn- nek egykor okvetlenül bűnhődnie kell; ha feltünteti, hogy tétele a természetjog álláspontjával megegyez, pl. Isten az embert sza- badnak teremtette, tehát a rabszolgaság a természetjoggal ellen- kezik; ha tételének igazolására egyes nép, vagy az egész emberi- ség közös megegyezésére hivatkozik, pl. Istennek kell lennie, mert nincs nép, amelynek vallása, temploma, oltára, vallási szer- tartásai, papjai nem volnának; végül ha kimutatja, hogy tételét benső szózat, a lelkiismeret szava is megerősiti, pl. a jó és a rossz között kell lényeges különbségnek lenni, mert hiszen a
