Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
134 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. sorban a keresztény tant nekik világosan megmagyaráz- zuk, mert legtöbbje, nem lévén más alkalma azt hallani, hacsak nem pásztoruk tanításából, sohasem fogja azt tudni, hogyha az nem tanítja meg rá a szószéken, vagy pedig nem lesznek nekik más, mint csak zavart, hamis, nem pontos ismereteik hitágazataikról, a parancsolatokról, az erény gyakorlatáról s az igaz és valódi jámborságról. Hogyha a községben — mondja a fent idézett Tudela — amelyben a hívek rendesen eljárnak az egy- házba, még sincsenek kellőleg tájékozva a vallásról s annak kötelmeiről, habozás nélkül állíthatjuk, hogy lelkipásztoruk nem eléggé fejtette ki a tant, vagy a tanultság oly fokát tette fel híveiről, amely nélkül hívei szűkölködnek. Aminek következménye azután, hogy soknak nincs vallása, vagy, ha van, azt rosszul érti; innen van, hogy sok a közömbös és a babonás hivő, hogy közöttük a helytelen, félszeg néze- tek annyira terjednek, hogy zavarban vannak ideígvaló és örök boldogságukra nézve. Igen! a pap, hogy használjon, múlhatatlanul kell, hogy minden egyes beszédében tanítson. HARMADIK PONT. A szentbeszédnek meggyőzőnek kell lennie. 52. í$. A meggyőző előadás. Fogalma. Szükségessége. Nem elég a hallgatónak csupán világosan megismer- nie azaz megértenie a tárgyat, hanem annak valóságáról, vagy igazságáról is meg kell győződnie. Meggyőződni annyit tesz, mint a magunlc részéről dltallátni azaz beismerni, hogy a szóban forgó tárgy, vagy tétel a valóságban úgy van, mint ahogy azt mondjáTc. A szónoknak, vagy előadónak tehát, hogy a hallgatóságot az igazságnak megnyerje, feladata: úgy előadni azaz kifejteni a tárgyat, hogy tárgya valósá- gának, vagy igazságának világos beismerését eszközölje a hallgatóban. ־Világos ezen beismerés a hallgatóra n״zve akkor, hogyha az ö részéről misem áll útjában annak, hogy a teljes összhangzatot a tárgy valósága és az ő alanyi felfogása között fölismerje.
