Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
102 DK. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. egyesülnek. A gondolat és a gondolatmenet ezen egységének hiánya sokkal nagyobb hiba és fogyatkozás a szónoklatban, mint bármi néven nevezendő irálybeli biba, mert mindama egyes szétszóródó gondolatok tulajdonképeni legfőbb céljától vonják el a szónokot, miáltal a szentbeszéd teljesen kárba vész. Van Hemel e végből tanulmányozásra ajánlja például Massillonnak a keresztény vallás igaz voltáról (»sur la vérité de la religion«) vagy Bourdálouenak a keresztény törvényről szóló (»sur la lói chrétienne«) beszédét. Általában e pontban — úgymond — Bourdaloue és Massillon messze Bossuet fölé emelkednek, akinél e tekintetben több nem csekély kivánni valóra akadunk, miért is nem kevesen vannak, akik Bourdalouet Bossuetnek elébe helyezik.1 46. §. c) A beszéd egyes részeinek elrendezése.1 2 A beszéd tervezetéből önkényt következik a beszédnek elő- vagy bevezető részre, tárgyalásra és befejezésre, mint a beszéd főrészeire való beosztása, amely részek minden szónoklat- nál félreismerhetetlenül föllelketők. Már maga a józan ész mondja, hogy a szónoknak mindenekelőtt hallgatóinak lelkiállapotára s egyéb lényeges viszonyaira nézve kell tisztában lennie, már csak azon célból is, hogy ha lelkiállapotuk kedvező, ezt javukra fel- használja, ha pedig kedvezőtlen, azt kedvezőbbre változtassa. Ha már ezen feladatának a bevezetésben eleget tett, akkor a viszo- nyokhoz képest hallgatóit felvilágosítani és oktatni, vagy meg- győzni kötelessége, vagy szíveiket kell előadásával megindítania, vagy épen bennök előadásával hatalmas rázkódást előidéznie és igy őket fölrázni, vagy magával ragadni és felbuzdítani kell törekednie, ha ugyan nem kötelessége — amint leggyakrabban áll — mindhármat egyszerre eszközölnie. Ezt az eljárást követi — mond sz. Ágoston — mindenki úgyszólva már ösztönszerüleg, aki a szó hatalmával élni akar. »Et haec quidem omnes fere homines in iis, quae eloquendo agunt, facere non quiescunt.« 3 E szerint a beszédnek mindenki által elismert három fő- része: a bevezetés, tárgyalás, befejezés. 1 Traité de la prédication, p. 312. Van Hemel, Précis de la rhétorigue sacrée. n. 35. a Liguori sz. Alfons. Utas. a miss. VII. fejezet, 3 S. Aug. de civit. Dei. lib, IV, cap. 4.
