Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATBÓL. 103 E részeknek ismét alsóbb részei vagy elemei a gondolatok, eszmék, igazságok, állítások vagy tagadó tételek, bizonyítékok, a cáfolat, indító okok, buzdítás, felhívás, intelmek, gyakorlati alkal- mazás, üdvös tanulság stb., amelyeket a beszéd eme részei fog- lalnak magákban. Amelyeknek elhelyezésére vagy elrendezésére nézve: a) általában ugyanazon szabályok érvényesek, amelyeket a rendezésről föntebb mondottunk; de b) különösen a beszéd neme (hitelemző vagy szónoki beszéd, népies vagy remek, klasszikus beszéd), főkép pedig a beszéd oktatási módszere szerint, a szerint t. i., amint elemző (analytikai) vagy összetevő (synthetikai) módszer szerint van alkotva a beszéd, különböző szabályok állanak e részek elren- dezésére nézve; az elemző módszernél a tétel, az egész, az általános áll elül, azután következnek a magyarázatok, bizonyítékok, pél- dák, buzdítás, gyakorlati alkalmazás stb., szóval a részek; ezen oktatási módszert szokás közönségesen alkalmazni a hitszónoklat- ban; az összetevő módszer abban áll, hogy előre bocsátjuk a különöset, előbb soroljuk fel a részeket, a bizonyítékokat stb., s azután vonjuk össze az egészet és mondjuk ki a tételt; az össze- tevő módszert hitelemző beszédnél, keresztény oktatásnál és alsóbbrendű homjliánál általán akkor használjuk, midőn oly tárgyról van szó, melyet még hallgatóink nem ismernek, azért részenkint kell azt velők megismertetnünk, így a hitelemzésnél, a gyermekek oktatásánál van rendes alkalmazása.1 Végül c) még egy-két gyakorlati (paedagogiai) elvet is kell a beszéd egyes részeinek és tételeinek elhelyezésére nézve ismernünk, amelyekre a rendszeres szónoklat, (Rhetorica Oeconomica) 2 tanít bennünket, ú. m.: I. A hitszónoklat természetével és céljával nem fér össze, hogy az elvont igazságokat és tételeket magokban, elkülönítve adjuk elő, minthogy ezek magokban szárazak, sivárak, érdeklődést nem keltenek, nehezítik az igazság átértését és átérzését, valamint annak emlékezetbe vésését és a gyakorlati alkalmazást is, ha ellenben a szónok az elvont igazságot (pl. hitcikkelyt, hitágaza- tot) összeköti a neki megfelelő gyakorlati elvvel, pl. a hitága- zatot az erkölcsi elvvel, amely abból következik, a szónoklat gyakorlati célját sokkal könnyebben megvalósítja. De viszont ellenkezik a hitszónoklat magasztos feladatával, hogy a gyakor- lati elveket, tételeket (pl. erkölcsi elvet) a szónok elkülönítve, a nekik megfelelő elméleti elvek nélkül (hitelvek nélkül) adja elő. Minthogy ezen utóbbiak tisztán az előbbenieken alapulnak a hitéletben. II. A történeti tényekkel kössük össze a nekik megfelelő hit1 Schleiniger, Das ltirchl. Predigtamt Nro 124. 346. lap. 9 Van Hemel. Précis de Rhétorique sacrée. Nro 33. 34.
