Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 101 Denique sit quodvis simplex dumtaxat et unum. Mérhetetlen fontosságú és a leg jelentőség esebh szabály, melynek egész súlyát a keresztény hit szónoklatban már a lángelméjü sz. Ágoston átértette, mert minden szónok1 ati írónál világosab- ban kimondja: »omnis pulchritudinis forma unitas est«.1 Es Antonio Bravo y Tudela szónoklati műve külön szakaszt szentel e szabálynak, kijelentve az elvet: hogy a szentbeszédnek egész tervezetében egységesnek kell lennie.1 2 Mit Fénélon is megerősít, azt mondva, hogy az egész beszéd csak egyetlenegy tételnek kifejtéséből álljon és a tétel az egész beszédnek vázlata és magva, középpontja legyen, s a beszédnek összes részei mind arra az egyre vonatkozzanak. Ezen egység vagy egységesség pedig, Bravo y Tudela szerint, minden szónoki és írásműnél kettőt föltételez: a gondolat és a gondolatmenet egységét vagy egységességét. A gondolat egy- ségét az által éri el a szónok, ha minden egyes rósz egy főcélra tör, amely úgyszólva sark- és fordulópontja az egész beszédnek, a tűzpont, amelyben az összes elágazó sugarak, mint a lángnyelvek a parázs fészkében, egyesülnek; ha egyetlenegy tétel sincs az egész beszédben, amely nem e főgondolat előmozdítását célozza, s amely nem elkerülhe- tetlen szükséges, vagy legalább nagyon célszerű és hasznos ezen főcél elérésére. A gondolatmenet egysége pedig abban áll, hogy ha a beszéd összes részei úgy vannak egymással összekötve és oly szorosan összefüggnek egymással, hogy mindvégig változatlanul lehet követni ugyanazon egy alap- gondolatot; ha az összes gondolatok és érzelmek, hogy úgy mondjuk: erős, áttörhetetlen hálózatot vagy láncolatot alkot- nak, természetszerűleg, könnyeden folynak egymásból, szó- rosan egymáshoz illeszkednek, mint a kő kövön, úgy emel- kednek egymáson és ekként egy nagy szilárd egószszé 1 S. August. Tom. II. Epist. 18. 2 Antonio Bravo y Tudela i. m. Seccion Cuarta. La predioacion debe estar en armonia con el fin que le lia senalado el autor de toda verdad. La predicacion debe accomodwrse al principio dei unidad esen- cial á toda composicion. pag. 307—311.
