Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

98

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

jól elrendezni, vagyis más szóval az összes beszédek (tételek) tervezetét megkósziteni, hanem minden egyes szentbeszéd- nek, mint önálló egésznek, magában is jól tervezettnek, azaz jól rendezettnek kell lennie. (Dispositio est utilis rerum ac partium in locos distributio.)1

Hogy ez mennyire szükséges, kitűnik abból, hogy a tárgyaknak jórészt ez adja meg alakját, s e nélkül a leg- szebb tárgyak is elvesztik órtóköket és vonzó erejöket. Arányos beosztás nélkül készült ház, vagy rút, formátlan ember, a vert sereg vad futásban, amelyben minden rend megbomlott: íme ez a képe a rendezetlen beszédnek. A szó- noknak tehát, főkép a hitszónoknak, rendeznie kell beszédét, beszédének egyes részeit, azaz tervezetet kell alkotnia, előre megállapítván (legalább is lélekben) az alapvonalakat, a kör- rajzot (contour) vagy vázlatot, amely szerint beszédének főgondolatmenete haladni fog.

Az egyházi (és világi) szónoklati írók mind elismerik e tervezetnek vagy rendezettségnek szükségességét. Mert lehetnek valamely írásműnek vagy fogalmazványnak egyes részei sikerültek, akár tökéletesek, de ha tervezete homályos, bizony- tálán, azaz egyszóval rendezetlen, akkor az egész — bár- mily sikerültek is a részletek, vagy teljesen hibás, vagy tarkabarka (bizarr) és nevetséges. Ossze-visszedobált kőhalmaz még nem templom, sem palota. Kőnek szorosan kőhöz kell illeszkednie, s a mester kezének kell az egészet részarányo- san kellőleg elhelyeznie, hogy átalakuljon és erőt, tartós- ságot, alakot és szépséget kölcsönözzön neki. Épigy vagyunk a szónoki és írásművei is, tervezet nélkül, rendezetlenül vagy helytelenül rendezve, zavartság, homály támad benne. Ha ellenben a tervezet világos és határozott, akkor az egész mű oly testet ölt, amelyen minden részarányos, szilárd és kedves, mert minden egyes része szorosan összefügg és egy- máshoz illeszkedik. Minden egyes bizonyítók élesen elválik a másiktól, és mindnyájan mégis kölcsönösen segítik és támogatják egymást, ami megkettőzteti a hatást, az érze1 Quintii. Lib. VII. lap 1.