Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

(Folytatás.)

32. §. II. Szervi (logikai) összefüggés, vagy rendszer.

Minden szónoki és írásmünék második elengedhetetlen kelléke, hogy a benne felhalmozott gondolatok ne rendszertele- nül legyenek egymásra halmozva, hanem az egész gondolatvilág egy élő, egész, bensöleg összefüggő, következetesen kifejlődött azaz kifejtett szervezetet, testet, képet, szóval egészet képezzen.

Az egésznek részeivel, a részeknek egymással, az alap- gondolatnak a mellékgondolattal, a főnek a gerinccel, a gerincnek az összes tagokkal, a csontnak a hússal és a leg- apróbb idegekkel és rostokkal, valamint a véredényekkel bensöleg■ azaz szervileg (logice) össze kell függnie, s az egészet az eleven vérkeringésnek kell átfutnia és megelevenítenie. Csak ez az élő szervezet. Ez az egész beszéd. Ez hasonlít ahhoz a tökéletes mintához, amelyet az örök értelem, az Alkotó maga, az emberek, mint gondolkozó, mint eszes lények, számára örökre megái- lapított.

Lerakta ennek örök, változatlan és megmásíthatatlan törvényét és alaprajzát az Alkotó az alkotás legtökélete- sebb remekében, az emberi észben és nyújt rá megszám- láthatatlan példát az anyatermészet rendjében és ősképé- ben; és követendő például szolgál ebben az emberiség legjobbjainak sok ezeréves gyakorlata.

Követeli ezt az emberi ész. Az Alkotó nem ok nélkül oltotta belé az emberbe, a teremtés koronájába, a józan észnek és az okoskodásnak törvényeit. Mert valamint a