Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 797 Spanyol és Magyarország, valamint Wales főpapjainak meg- hagyta, hogy azon tanároknak, ügyvédeknek, akik csakis a világi jogra adják magukat, egyházi javadalmakat ne adó- mányozzanak. E tilalom egyik okául szerzőnk a pápai levél- böl azt hozza fel, hogy az említett országokban a világi ügyek nem a római jog, hanem a jogszokás alapján intéz- tetnek, miért is a római jog tanítására azokban nincs szűk- ség (303. 1.). A pápai levél azonban ezen indokot nem a javadalmak adományozásával szemben használja érv gyanánt, hanem azon intézkedésének megokolására, amelylyel a fenti országok főiskoláiban eltiltotta a római jog előadását;1 a római joggal foglalkozóknak az egyházi javadalmakból való kizárására az szolgált okul, hogy azoknak felettébb rossz hírnevük volt, amire az által tettek szert, hogy a római jogból eltanult fogásokkal megrontották az igazságszolgál- tatást.1 * 3 * 5 * * 8 Egyébként a pápák nem zárkóztak el a római jog- nak valódi becscsel biró tartalmától, de viszont az ezen jogrendszert átható pogány, a keresztény világnézettel sok- ban homlokegyenest ellenkező szellem aggodalommal töltötte el őket, emiatt korlátozták annak térfoglalását.3 A magánjog köréből szerző a házasságkötési (316 — 324.) és a szerződési jogra (375—387. 1.) vonatkozó fejtegetései hív- ják fel különösebben figyelmünket. Ami az előbbit illeti, Gurdézi perzsa író nyomán érdekes felvilágosítást nyerünk az ősmagyarok házasság- kötéséről, melynek formája a nővétel. A kereszténység lényegében átalakítja a házassági köteléket, amennyiben azt 1 »Cum in Franciáé, Angliáé, Scotiae, IValisae, Hispaniae et Hungáriáé regnis causae laicorum non imperatoriis legibus, sed laicorum consuetudinibus decidantur . . . statuimus, quod in praedictis regnis leges seaculares de caetero non legantur.« Matth. Páris. Chron. maiora 293—295. 5 »Statuimus ut nullus de cetero saecularium legum professQr seu advocatus ... ad ecclesiasticas dignitates . . . assumatur, nisi in aliis liberalibus disciplinis sit expertus et vita et ‘moribus commen- datus; cum per tales et ecclesiae deturpetur honestas et sanctitas e Titlet. I. h. 295. 1. • 8 Michel, Geschichte des deutschen Volkes, 1897. I. 329 - 331.
