Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Babik József: Ligvándi Fr. Zosimus, a hittudomány magyar nyelvének első úttörője

766

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

Markgraf: őrgróf szóból alakúit. Él vele különösen Heltai. Alakjára nézve olyan, mint a Burggraf után eltorzított porkoláb, mely magyarosan: várnagy. Szabó Dávid szerint am. csudaállat; (kincsőrző) lidérc, mely a napfogyatkozást is okozza. »Ha a morkoláb a napot teljesen megenné.« Nagy Szótár. IV. 614. lap.)'

Moraliter: erköltsi mód-szerént; — okos emberi Ítélet- szerént; — erkölcsileg, erkölcstanilag, erkölcsösen.

Morositas: komor kedvűség; — 0; — komorság, kedvet- lenség, komolyság; megrögzöttség, megátalkodottság.

Motiva credibilitatis: hihetsóg-beli okok; ■— hitelesítő, hihetsógesítő okok; — hihetőségi, hiedelmi indokok.

Multiloquium: szó-szaporítás; — 0; — bőbeszédűség, bőszájúság, fecsegősség, szócsárság, szóbőség, szószaporaság.

Muratores liberi: szabad-kőmívezők; — 0; — franco- murarii: mert ők a jót lerontották és jót nem építettek; máskép latomi: lappangók, alattomosdiak, alamusziak, szabad kőművesek.

Mutatio substantialis: állatos másítás; — 0; — (activa): változtatás; (intransitiva): változás.

Naturae integrae, lapsae ac reparatae status: ép, meg- esett és helyre-hozott természet állapottya; — natura pura: puszta, tsupa természet; integra: ép, veszetlen; lapsa: meg- esett; corrupta: meg-veszett, meg-bontakozott, romlott; reparata: meg-újíttatott természet; — lapsa: megesett,

bűnrészes; integra : ép; corrupta: megromlott, megveszte- getett; reparata; megújított természet.

Naturalista: természeti-vallású; — természetes vallású; — természeteskedő, természetesdi világistenlő, világistenítő.

Necessitas extrema, gravis, communis: utolsó, súlyos, közönséges szükség; —■ u. az; — szükség, kénytelenség, szükségeltetés; extrema: végszükség; inevitabilis: nélkülöz- hetlen, elkerűlhetlen; invicta: legyőzetlen; absoluta: okvetlen szükség.

Necessitate medii et praecepti: szükséges eszközképen, parancsolatképen; — 0; — eszküzileg, parancsilag szükséges.

Neglectus divinorum et propriae salutis: isteni szolgá